Mindamellett a tanulmány szerzője, a Washingtoni Egyetem (Seattle) orális egészségtudományi professzora, Philippe P. Hujoel, DDS, PhD szerint a bizonyítékok az Amerikai Népegészségügyi Prevenciós Szervezet sztenderdjeinek megfelelően „alacsony bizonyosságúnak” számítanak.

“Az utóbbi időben három tanulmányt is végeztek,” mondta le Dr. Hujoel a Medscape Medical News-nak. “Nagyon kedvező eredményt hoztak, de ezek során a D-vitamin szintet csak kis mértékben növelték teljes spektrumú megvilágítással, s ezáltal nem egyértelmű, hogy a fogszuvasodás csökkenése a D-vitaminnak vagy a tobozmirigy aktiválásnak volt köszönhető. A fogászati szakma mindig a fluorid és a barázdazárás jelentőségét hangsúlyozza, a D-vitamin pedig kikerült a fókuszból.”

Régóta ismert, hogy a D-vitamin szerepet játszik a fogképződésben, de néhány kutató elmélete szerint pozitív hatásai is lehetnek a fogszuvasodás csökkentésében az antimikrobiális illetve az immunológiai hatásán keresztül.

A D-vitamin fogszuvasodásra gyakorolt hatása iránti érdeklődés nagyon változó, már a két világháború között készült tanulmányok is azt állapították meg, hogy a vitaminpótlás és az UV fénykezelések csökkenthetik a fogszuvasodási arányt – nyilatkozta Dr. Hujoel.

Dr. Hujoel nem talált jelentős különbséget az UV terápia és a D2 vagy D3 vitaminok szájon át történő pótlásának hatásai között.

Dr. Hujoel elmondása szerint az Amerikai Fogászati Szövetség (ADA) kezdetben jóváhagyta ezt a megállapítást, és az Amerikai Orvosszövetség (AMA) is követte a példáját, de később az ADA megváltoztatta az álláspontját, arra hivatkozva, hogy az nem egyértelmű. Ezt a történetet egy jövőbeni cikk kedvéért vázolta fel.