A COVID-19 járvány kitörése kiválóan szemlélteti a veszélyt, amelyet a fertőző légúti betegségek jelentenek a mai világban, ahol az emberek közvetlen kapcsolatban állnak egymással. A vírus terjedésének csökkentése érdekében precedens nélküli megszorítások kerültek bevezetésre. Ezek között szerepel utazási korlátozás, az utazók szűrése és tesztelése, elkülönítés, karantén, illetve iskolák bezárása. Ezek az intézkedések arra irányulnak, hogy csökkentsék a fertőző betegek és a fertőzésre fogékonyabb emberek közötti kapcsolatot, ezáltal lassítva a vírus terjedését. Habár a jelenlegi társadalmi távoltartási stratégiák létfontosságúak a járvány idején, meglepő módon a fertőző légúti betegségek gazdatestről gazdatestre történő terjedésének útját egy 1930-as évekből származó modellre alapozzuk, amely modern szemszögből túlságosan egyszerű lehet. Ez csökkentheti a vírus terjedésére vonatkozó javaslatok hatékonyságát.

A fertőző légúti betegségek terjedése

1897-ben Car Flügge felfedezte, hogy kórokozók találhatók azokban a fertőzött egyén által kitüsszentett vagy kiköhögött cseppecskékben, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy az illető közelében földet érjenek. A légúti megbetegedések elsődleges terjedési módjának a cseppfertőzést tekintették. Ez az elmélet uralkodott az 1930-as évekig, amikor William F. Wells a tuberkolózis terjedésének kutatása alatt “kis” és “nagy” méretűre osztotta fel ezeket a cseppeket. Wells szerint a beteg kilégzéskor különböző cseppecskéket bocsát ki. A nagyobb cseppek előbb érnek földet, minthogy elpárolognának, ezzel megfertőzve a közvetlen környezetet. E modell alapján a kisméretű cseppek elhagyják a meleg és nedves légzőrendszert, és ahogy a hűvösebb és szárazabb kinti környezet hatására elpárolognak, az eredeti cseppecskék szilárd részei összeállnak, és ún. aeroszolok jönnek létre.

Ettől fogva a fertőző légúti betegségek terjedésének megfékezésére az alapján hoztak létre stratégiákat, hogy az adott betegség elsősorban kis vagy nagy cseppekben terjedt-e. Ez a besorolás továbbra is érvényes a fertőző légúti betegségek terjedésére vonatkozóan, amelyet többek közt a WHO vagy a Járványmegelőzési és Járványvédelmi Központ is elfogad.

Az új modell

A legújabb kutatások kimutatták, hogy kilégzéskor, tüsszentéskor és köhögéskor nem csak rövid hatótávolságú kvázi ballisztikus röppályát követő cseppecskék kerülnek kibocsájtásra, hanem elsősorban egy olyan több részből álló turbulens felhő, amelyben egyszerre különböző méretű cseppecskék csoportjai találhatóak. A felhőben helyileg létrejövő nedves és meleg környezet miatt a cseppecskék sokkal később párolognak el, mint a különálló cseppecskék. A cseppecskék élettartama így akár ezerszeresére (!) is megnőhet.

A felhő lendületének köszönhetően a kórokozó tartalmú cseppecskék sokkal messzebbre jutnak el, mint más esetben. Megfelelő környezeti körülmények között a kórokozókkal teli cseppecskék mérettől függetlenül akár 7-8 métert (!) is megtehetnek. A korábbi modell ezt nem veszi számításba. Tehát a cseppek röppályáját és evaporáció sebességét a turbulens felhő nagy mértékben befolyásolja. Az időközben lehulló cseppek megfertőzhetik az adott felületet, a felhőben rekedt cseppek pedig haladhatnak tovább. A felhő végül elveszti lendületét, és a cseppecskék elkezdenek párologni, aeroszolokat hagyva maguk után. Ezek akár órákig a levegőben maradhatnak, akár a légkondícionáló berendezések által keltett légárarmlatokat is követve. A biológiai nedvekben lévő patogéndús cseppek párolgási sebessége és mértéke még kevéssé ismert, viszont azt lehet mondani, hogy nagy mértékben függ a környezet hőmérsékletétől, páratartalmától, a beteg által kibocsájtott cseppek összetételétől, valamint a turbulens felhő belső tulajdonságaitól.

Egy 2020-as kínai jelentés szerint SARS-CoV-2 részecskéket találtak a COVID-19 vírussal fertőzött betegek szobáinak szellőzőrendszerében. Ez arra utal, hogy a felhő hipotézis sokkal valószínűbb, mint a kis és nagy méretű cseppekre vonatkozó korábbi modell, mivel így a részecskék sokkal messzebbre juthatnak el. 

Óvintézkedések és megelőzés

A WHO azt javasolja, hogy az egészségügyi dolgozók 1 méteres távolságot tartsanak azoktól, akik a betegség tüneteit mutatják, például ha tüsszögnek vagy köhögnek. A Járványmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2 méter távolságot javasol. Ezek a számok csupán becslések, és nem veszik figyelembe a turbulens felhő meglétének lehetőségét. Ebben az esetben az 1-2 méter már valószínűleg nem elég, az egészségügyi dolgozók potenciális veszélynek tehetik ki magukat. Ezért a fertőzésgyanús betegeket kezelő személyzet számára elengedhetetlen a megfelelő védőfelszerelés, még akkor is, ha betartják a 2 méter távolságot.

A turbulens felhő modell miatt meg kellene változtatni az orvosi és egyéb maszkok konstrukcióját és felhasználási módjait. A N95-ös maszkok hatékonysága attól függ, hogy milyen mértékben tudják a levegőből kiszűrni az aeroszolos csepp magvakat. Ezeket a maszkokat viszont csak bizonyos körülmények között és adott ideig lehet csak használni. Egy tüsszentés elérheti a 36-108 km/h sebességet, melynek során a létrejövő felhő mérete elérheti akár a 7-8 métert is. A maszkokat ezért úgy kell megtervezni, hogy hatékonyan ellen tudjanak állni az ismétlődő behatásoknak. A jelenlegi N95-ös maszkokat ilyen tekintetben nem tesztelik. A COVID-19 gyors terjedése arra sarkall bennünket, hogy jobban megértsük a fertőzés terjedésének útját, így jobban megvédhetjük a frontvonalon dolgozókat, illetve azokat, akikre a vírus a legveszélyesebb.

Forrás: Jamanetwork

Ossza meg véleményét!

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.