3D-projekt: navigációs implantációs sebészet

A szerzők bemutatják a 17, illetve 30 fokos szögben hajlított implantátumfelépítmények behelyezését az azonnali terhelést alkalmazó irányított sebészeti beavatkozás során. Egy kombinált fogpótlást viselő hölgypáciens fordult hozzánk, mert a pótlása cserére szorult. Megmaradt fogai közül a felső frontterületen 5 fogat extraháltunk, valamint 2 egyrészes, a 14-es és 24-es fogak helyén levő, golyós horgonyt tartalmazó implantátumot is eltávolítottunk az arcüreg erős pneumatizációja, illetve a felső oldalsó régió kifejezett csontreszorpciója mellett. Hat implantátum jelentette a megoldást, melyek szoftver segítségével tervezett különböző szögben és irányban állnak, szoftvervezérelten helyezzük be őket, majd szögben hajlított implantátumfejekkel (PAD) párhuzamosítjuk az előre elkészített, azonnali terhelésű csavarral rögzülő Toronto híddal történő végső ellátáshoz.

Anyagok és módszer

A munka elkészítéséhez a TC dentascan háromdimenziós röntgent, az Implant 3D szoftvert, az irányított sebészeti beavatkozáshoz a ModelGuide (MG) eljárást alkalmaztuk, valamint Kohno és Premium (Sweden & Martina, Olaszország) implantátumokat (1–6. ábra). Az MG protokollt átfogóan ismerteti dr. L. Orsetti, dr. M. Brilli és S. Silvestrelli fogtechnikusmester cikke (Teamwork Italien, 2008/4). A protokoll frézerek sorozatos használatát igényli, így az orvos hibáit ki lehet küszöbölni, a tervezett implantátumtengelyeket be lehet tartani.

A rendszer megkönnyíti az előre elkészített vagy szögben hajlított felépítmények használatát, melyek közül esetünkben kettő a frontális síkhoz képest 30 fokos, négy pedig a szagittális síkhoz képest 17 fokos szöget zár be, két implantátum post extractionem. P.A.D. implantátumfejeket (Sweden & Martina) használunk 17 és 30 fokos szögeltéréssel, valamint az azonnali terheléses, előzetesen elkészített Toronto hídpótlást (7–10. ábra).

A klinikai eset

A páciensnő 64 éves, nem dohányzik, sem abszolút, sem relatív kontraindikációk nem képezik akadályát az implantációs terápia elvégzésének a felső állcsont kombinált rehabilitációjához. A 12-estől a 22-esig a fogak megvannak, nemesfémre égetett, kerámialeplezésű koronákkal borítottak, egy darabban öntve, a parodontium korábbi károsodása, illetve a régi, rögzített pótlása alatti szuvas infiltrációk miatt.

A hátralevő hiányzó fogakat egy kivehető kapcsos részleges fogsorral pótolták, melyet két, golyós horgonyban végződő, a 14-es és 24-es fogak helyére behelyezett egyrészes implantátumon horgonyoztak el (11–13. ábra). Mindkét implantátum – jóllehet, klinikailag még stabilnak tűntek – a nemrég készült kontroll-röntgenfelvételen jelentős periimplantáris csontreszorpciót mutatott, ami az eltávolításuk szükségességére utalt.

A maradék fogazat állományának erősen károsodott volta miatt – ami a rögzített pótlás decementálódását idézte elő – új kezelési tervre volt szükség. A páciens igényei (rögzített protetikai megoldás), valamint az oldalsó területeken meglevő kifejezett alveoláris atrófiája miatt, amit az arcüreg kifejezett pneumatizációja kísért (erősen kiterjedt arcüreg, amit a 14. ábra jól mutat) a kezelési tervben egy, az implantátumokon csavarral rögzített fix pótlás szerepelt (Toronto típusú híd).

Az előzőekben leírt anatómiai viszonyok ismeretében az implantátumokat körülbelül 17 fokos szögben kellett behelyezni (anteriorposzterior irányban és a szagittális síkra vetítve) a négy frontális elemnél a 11-es, 21-es, 13-as, 23-as fog helyére, míg a 15-ös, 25-ös fogak helyére a frontális síkkal 30 fokos szöget bezáró implantátumokat kellett helyezni, hogy azok a 16-os, 26-os fogak helyén álljanak, s a protetikai ellátás poligonját lezárják.

Ezáltal nem kell kiálló elemeket behelyezni, így a szabad végű rész redukálható (15–16. ábra). A megmaradt csontállomány kiterjedéséhez és magasságához, valamint in situ post extractionem az alveolusok mélységéhez igazodó méreteket választottunk (1. táblázat) (17–22. ábra).

A szoftverprojektet közvetlenül annak elkészülte után a páciens mintájával együtt – a sebészi vezetősablon ModelGuide eljárás szerinti elkészítése céljából – a laboratóriumi centrumba küldtük (23. ábra).

Ez lehetővé teszi, hogy kívánságra egy perforált minta készüljön, így az implantátumok gipszanalógjait tudjuk alkalmazni a projekt pozícióinak és irányainak megfelelően, a CAD-adatoknak egy hattengelyes CNC-gép segítségével történő közvetlen leolvasásának köszönhetően, amire a projektet nagyon nagy pontossággal átülteti.

Miután az implantátumanalógokat behelyezték, elkészítik a laboratóriumban a Toronto hidat, amely a sebészi beavatkozás után a szájba kerül. Egy szilikonkulcsot is készítenek, mely a pozicionáláshoz, illetve a sebészi sablon stabilitásának rögzítés előtti ellenőrzéséhez szolgál segítségül a sebészi beavatkozásnál (24–25. ábra).