Paradigmaváltás a bracketdizájn funkcionalitása területén

1115

A formatervezés, pontosabban az ipari formatervezés vagy dizájn mindazon tevékenység, amely az iparilag előállított tárgyi világ formai-esztétikai kialakításával foglalkozik leginkább annak érdekében, hogy a megformált eszköz funkcionálisan is hatékonyabb, illetve alkalmasabb legyen feladata ellátására.

A  formatervezés ötvözi az esztétikát, a formát, a funkcionalitást, és innovatív módon kiemeli tárgya egyedi tulajdonságait. A formatervezés fogalma természetesen szorosan kapcsolódik az orthodontiai bracketekhez is, különösen megfigyelhető volt ez az elmúlt évtizedek fejlesztése során, amikor mind a hagyományos, mind az önligírozó bracketek funkcionalitása, az esztétikai változásokon át az orvos- és páciensbarát innovatív dizájn megalkotása a cégek legfőbb üzleti versenyterepévé vált. A formatervezés a bracketdizájn területén is igazából akkor volt sikeres, ha egyben működtetési és funkcióváltással  is együtt járt, pl. az önligírozó bracketek megjelenése vitathatatlanul felpörgette a brackethez kapcsolódó formatervezést is. Jelen közlemény megírásának célja, annak tudatában, hogy a formatervezés hatalmas területet fog át – többek között az említett háromdimenziós tárgyakhoz alkalmazott és integrált rendszereket –, az információs technológiától, egészen az optimális működés módjáig ismertetni, valamint bemutatni a bracketdizájn újragondolásának a produktívabb, gazdaságosabb módját, a meghatározott feladathoz szükséges célorientált elemek harmonikus integrációjával elérhető újszerű funkcionalitást. Az új bracketdizájn koncepció, a technológiai követelmények, a biológiai és a higiéniás szükségletekhez ideális, de alakja, méretei, térfogata egyaránt a térbeli fogmozgatás biofizikai hatásainak bizonyosan forradalmian új integrációja az orthodontiában.

Anélkül, hogy időben a kezdetekig visszatekintenénk a fogszabályozó készülékek egyik fő elemének, a bracketeknek a fejlődéséig, elég kb. ötven évre visszanyúlnunk, amikor a multiband technikát a multibond, azaz a fogakra rögzítőgyűrű nélkül, közvetlen a fogfelszínre ragasztással is lehetővé vált a kapcsok rögzítése. A bracketdizájn forradalmi átalakuláson ment át, az új dizájn-részelem, a bracketbázis és annak a zománcfelszín irányába kialakított felszíne alapvetően befolyásolta a megtapadást. A fogszabályzó ívek által a fogmozgatás érdekében közvetített erőt akkoriban oldható drót, illetve elasztikus kötőelemek biztosították. Az ezredfordulóra nemcsak a bracket-bázis volt új dizájnelem, hanem az ún. önkötő (önligírozó) felépítmény dizájnja váltotta fel a szárnyas bracketeket. Az új felépítmény több ismert előnye gyors elterjedésükhöz vezetett, annak ellenére, hogy számos, itt felsorolni nem kívánt fogelmozdítási  lehetőség nem valósítható meg velük. Tény, hogy a kezdeti ív-bracket súrlódás hiánya, illetve minimális volta a kezelés indításakor látványos fogelmozdulásokhoz vezet ún. „kis erőkkel” is, de a befejezési adjusztálás, finombeállítás az esetek túlnyomó többségében szinte ellehetetlenül. Számos orvos ezt a problémát – ha a bracketdizájn lehetővé tette – úgy oldotta meg, hogy azon bracketeknél, amelyek néha alkalmasak voltak erre, az önzáró klippet eltávolította, és hagyományos drótligatúrás adjusztálással fejezte be az esetet. Ennek az eljárásnak nagy rizikója az volt, ha nem a megfelelő időpontban, illetve konstellációban távolította el az önzáró klippet, így ismét ugyanolyan önzáró bracketet kellett felragasztania. A bracketdizájn felépítmények két nagy területének előnyeit ötvözendő, utólag kézenfekvő megoldás volna egy konvertálható bracket-rendszer létrehozása. De egy olyan, amelyik oda- és visszaalakítható lenne, azaz önzáró, de szükség esetén ismét önzáróvá tehető anélkül, hogy az új bracketet kelljen adott esetben ismét felragasztani. Végül ennek a problémának a megoldása forradalmian új lehetőséget teremtett a fogszabályozásban, úgy, hogy a konverzió oda-vissza lehetségessé vált, bracketenként, szegmensenként, ahogy a kezelésorientált fogmozgatás megkívánja. Célunk volt, hogy ezt az új fogszabályozási lehetőséget az alábbiakban ismertessük. Egy passzív(nak tűnő) önligírozó bracketet mutatunk be (1. a–d ábrák).

1. a ábra: Bracket önzáró helyzetben.
1. a ábra: Bracket önzáró helyzetben.
1. b ábra: A bracketslot nyitása és csukása.
1. b ábra: A bracketslot nyitása és csukása.
1. c ábra: A titán konvertálható elem eltávolítása, a kapocs konvencionális twin bracketté alakítása a titán önzáró elem eltávolításával.
1. c ábra: A titán konvertálható elem eltávolítása, a kapocs konvencionális twin bracketté alakítása a titán önzáró elem eltávolításával.
1. d ábra: Az eltávolított titán önzáró  elem visszahelyezése.
1. d ábra: Az eltávolított titán önzáró elem visszahelyezése.

A kezelés menete hasonló a konvencionális önligírozó rendszerekéhez, kezdeti gyors fogmozgás kis erőkkel, de elmarad az adjusztálás az önligírozó bracketrendszereknél megszokott elhúzódó, sokszor kompromisszumos interkuszpidációval lezárt esete. A bemutatott bracketrendszernél aktív, illetve passzív típusú önligírozó rendszereknél szokásos különbségtétel sem indokolt, hiszen a szuperelasztikus konvertáló-elem aktív funkciót is betölt. Nem acélból készült, ezért ezt a tulajdonságát a kezelés végéig „vastag” ívek esetén is megtartja, sőt, passzív önligírozó jellegével inkább a kezelés kezdetén lehet számolni, ami a Damon-rendszerhez hasonló ebben a szakaszban. Az alábbiakban néhány esettel illusztrálnánk a fentiekben leírtakat (2–4. ábrák).

2. ábra: Ectopiás szemfog helyrevitele extractio nélkül, „lágy erőkkel” Damon szerint, majd a két fogsor hagyományos illesztése, a középvonal beállítása.
2. ábra: Ectopiás szemfog helyrevitele extractio nélkül, „lágy erőkkel” Damon szerint, majd a két fogsor hagyományos illesztése, a középvonal beállítása.
3. ábra: Class I. primer torlódás és szűkület gyors megoldása Damon szerint, diszartikulációval, 12 hónap elteltével az eset befejezése a fogsorok precíz illesztése, konvencionális othodontiai módszerekkel.
3. ábra: Class I. primer torlódás és szűkület gyors megoldása Damon szerint, diszartikulációval, 12 hónap elteltével az eset befejezése a fogsorok precíz illesztése, konvencionális othodontiai módszerekkel.
4. ábra: Jobb oldalon „super Class III.”, bal oldalon „half step” Class II. moláris reláció, 12-es fog ectopia és torzió megoldása önligírozó és azt követően az occlusio beállítása hagyományos adjusztálással.
4. ábra: Jobb oldalon „super Class III.”, bal oldalon „half step” Class II. moláris reláció, 12-es fog ectopia és torzió megoldása önligírozó és azt követően az occlusio beállítása hagyományos adjusztálással.

A bemutatott esetekből a legfontosabb tanulság, hogy a bracketrendszert a Damon szerinti „frikció-mentes” kezdeti gyors fogmozgatási lehetőség kihasználása után azonnal a hagyományos adjusztálási folyamatra térhetünk át anélkül, hogy az önligírozó bracketjeink orientált, finom fogbeállításra alkalmatlan voltával kompromisszumos megoldásokba kényszerülnénk a készülék eltávolítása érdekében.

Összegezve: Közvetlen az ezredforduló előtt bevezetett és azóta széles körben elterjedt önligírozó bracketdizájnú rendszerek általában csökkentik a székidőt, ritkítják az orvos-beteg találkozásokat is. Használatuk szakmailag azonban számos problémát vet fel, ezért a hagyományos ligatúrák felhelyezésével működtetett dizájnú braket-rendszereket mégsem szorították ki a piacról. Pusztán ennek a ténynek az elemzésével számos, mondhatni tanulmányok tömege foglalkozik, ezért az okok részletezése külön közlemény témája lehetne. A lényeg, hogy újabban használatba került egy olyan konvertálható bracketrendszer, amelyik rendelkezik az önligírozó rendszerek összes előnyével úgy, hogy a kezelés menetében, ha szükséges, a szerkezet bármikor hagyományosan ligatúrázható, twin bracketté alakítható, de ami a legfontosabb: egy elvégzett, amúgy az önligírozó bracketekkel aligha végrehajtható művelet(sor) után a fog vagy fogcsoport ismét integrálható egy alapvetően önligírozott rendszerrel kezelt fogív egészébe (és fordítva). Éppen a konverzió kettőssége oda-vissza volta a nagy és új lehetőség a fogszabályozásban, ami vélhetően egy új fejezetet indíthat el a konvencionálisan ligatúrázott és az önligírozó bracketeket preferáló – egyiket sem ok nélkül – két tábor között, azáltal, hogy mindkét rendszer előnyeinek kihasználására mód nyílik. Nem kizárt, ahogy az önligírozó rendszerek tömeges alkalmazásának gyors, alig két évtizedes elterjedése után ismét átírják a tankönyveket, a bracketdizájn felépítményének két, idáig használatos nagy területének kombinációjával, illetve szintézisével új szemlélet és ennek révén új kezelésvezetési lehetőség nyílhat meg a fogszabályozásban.

5. a ábra: Az amúgy kifogástalan szájhigiéné mellett, az önzáró bracketklipp alatt a tisztíthatatlanság okán, debris halmozódik fel, ami nem a páciens hibája, hanem ezeknek a brackettípusok a velejárója.
5. a ábra: Az amúgy kifogástalan szájhigiéné mellett, az önzáró bracketklipp alatt a tisztíthatatlanság okán, debris halmozódik fel, ami nem a páciens hibája, hanem ezeknek a brackettípusok a velejárója.
5. b ábra: A ritkább orvos-beteg találkozások miatt a klippek alatt felhalmozódott plakk-konglomerátum teljes eltávolítása kizárólag az ív kikötését követően csak a  bracket-slot bikarbonátos szórófejjel történő tisztításával lehetséges. Ezt az procedúrát az önligírozó bracketekkel kapcsolatban előnyként feltüntetett „rövid” székidőbe nem szokták beleszámítani, pedig időigényes művelet, vagy talán azért nem, mert ez a tisztítás a legtöbbször elmarad.
5. b ábra: A ritkább orvos-beteg találkozások miatt a klippek alatt felhalmozódott plakk-konglomerátum teljes eltávolítása kizárólag az ív kikötését követően csak a bracket-slot bikarbonátos szórófejjel történő tisztításával lehetséges. Ezt az procedúrát az önligírozó bracketekkel kapcsolatban előnyként feltüntetett „rövid” székidőbe nem szokták beleszámítani, pedig időigényes művelet, vagy talán azért nem, mert ez a tisztítás a legtöbbször elmarad.

A kezeléstechnikai világújdonság lehetőségén túl, a konvertálható bracketek záróklippdizájnja pl. bizonyítottan forradalmian új szájhigiénés előnyöket is biztosít az önzáró bracketekhez képest. A különleges minőségű nikkel-titán klipp rugalmassága és kiváló csúszómechanikája olyan kiképzésű, hogy a bracket(slot) a konvertálóelem alatt is tisztul, illetve tisztítható, ellentétben más önzáró brackettel, ahol a záróklipp alatt a leggondosabb tisztítás mellett is ételmaradék, nyálfehérje-precipitátum halmozódik fel, ami az önligírozó készülékek által keltett, ismert halitózis (szájszag) fő oka (5. a–b ábrák).

Dr. Végh András