Modellváltás a magyar egészségügyben?

434

Sinkó Eszter, aki egyben a miniszter tanácsadó szerveként létrehozott Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészséggazdaságtan Tagozata (METT) elnöke, arra keresett választ, vajon napjainkban egy új egészségügyi modell létrehozása játszódik-e le, vagy sem.

Egy sor izgalmas kérdés

A kérdés megválaszolását egy egészségügyi modell rendszerszintű meghatározó elemeinek számbavételével kezdte. Mi az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogosultsági alapja? Melyek az egészségügy forrásteremtésének alapjai? Milyen a szolgáltatószektor felépítése, szerkezete, tulajdonviszonya? Kik az alapszereplők, melyek a feladataik, mi az egymáshoz való viszonyuk? Milyen a szereplők érdekeltségi és ösztönzési rendszere?

A múltba visszatekintve Sinkó Eszter megállapította, hogy az Antall-kormány idején teljes körű, máig érvényes váltás következett be, hiszen a szocializmus egészségügyi modelljéhez mérten mind az öt pontban gyökeres változások mentek végbe. Állampolgári jogosultságról áttértünk a biztosítási jogviszonyra, létrejött a tb-járulékokon alapuló E. Alap, új tulajdonviszonyok intézményesültek, az alapszereplők közé került a tb önkormányzata és az OEP, szektorsemleges, teljesítményalapú finanszírozás került bevezetésre.

A Gyurcsány-kormány modellértékű változtatásokat tervezett, de ezek legfontosabbja – a for-profit magánbiztosítók finanszírozási szerepvállalása – nem következett be.

Merre haladunk?

Az Orbán-kormány ez irányú tervei még nem világosak, de a változtatásra irányuló szándékok egyértelműek. Sinkó Eszter szerint a változások részben a szakértők által megfogalmazott Semmelweis Tervből, részben a kormány politikai szándékaiból következnek. Az előbbire példa az új szervezet, a GYEMSZI gigaszervezetének létrehozása, amelynek feladata többek között a központi közbeszerzések lebonyolítása, illetve kapacitás- és betegúttervezés – ez utóbbi szervezésével összekötve. A szervezés, ezen belül a szolgáltatók támogatása (irányítása?) a GYEMSZI keretében létrejövő Területi Ellátásszervezési Központok feladata lesz majd.

Ami a kormányzati intézkedéseket illeti, a leglényegesebb a munkáltatói társadalombiztosítási járulék szociális hozzájárulási adóvá tervezett alakítása. A szakértő szerint ez a lépés sebezhetővé tenné az egészségügyet, hiszen az adókkal szemben nem kell kötelezettséget vállalnia az államnak – nem úgy, mint a járulékok esetében. Ez utóbbi az ellátáshoz való jogot keletkeztet, az adó viszont nem. Sinkó Eszter szerint hallatlanul fontos különbségről van szó, s különösen a nyugdíjrendszerben jelentkeznek majd „életfontosságú” következmények. Ebbe a sorba illeszkedik az új államháztartási törvényre vonatkozó javaslat, amelyet november végén nyújtottak be a parlamentnek, s amely szerint a tb-alapok a költségvetés egyik fejezeteként jelennek majd meg, míg korábban az államháztartás egyik alrendszerét alkották.

Monolitrendszer

Hosszú út vezetett a tb-önkormányzatok 1993-as létrehozásától, annak 1998-as megszüntetésén keresztül idáig, foglalta össze Sinkó Eszter, aki drámainak értékelte e folyamatot. Ezt „koronázza meg” az intézmények visszaállamosítása, ami lényegében azt az állami egészségügyet hozza vissza, amelyet 1990-ben magunk mögött kívántunk hagyni. Az átállás ráadásul anélkül zajlik le, hogy erről a politika előzőleg konzultált volna a társadalommal. A Fidesz ugyanazt a hibát követi el, mint korábban a szocialista-szabaddemokrata koalíció – jelentette ki.

A tb végleges államosítása után, ami az OEP-et központi költségvetési szervvé minősítené át – sorolta a következményeket –, sebezhetőbbé válik az egészségügy finanszírozása, hiszen ki lesz téve a mindenkori kormány aktuális pénzügyi helyzetének. Amíg a tb-alapok elkülönített alrendszerként működtek az államháztartáson belül, létezett egyfajta kiszámíthatóság. Innentől kezdve a pénzügyi tárca – mai nevén a Nemzetgazdasági Minisztérium – folyamatosan beavatkozhat az egészségügy működésébe, olyan kérdésekben is, amit korábban nem engedett meg magának.

Az egészségügy eddigi modelljének kulcsszereplői voltak a helyi önkormányzatok. Tulajdonosi feladatuk mindenekelőtt a szolgáltatások üzemeltetése volt, a kettős finanszírozás okán pedig elsősorban a tőkeköltségek és az amortizáció finanszírozása. Ennek a kötelezettségüknek eltérő mértékben tettek eleget, voltak olyan önkormányzatok, amelyek erejükön felül tettek be pénzt az intézményükbe, de voltak olyanok is, amelyek figyelmen kívül hagyták a szolgáltatók egyre súlyosabb pénzügyi helyzetét. A korábbi „szokásjog” szerint a teljes kiadás 4-5 százalékát az önkormányzatok tették be a rendszerbe.

Mint láttuk, a finanszírozói és a szolgáltatói oldal egyidejű államosítása zajlik, és ez egyértelműen modellváltást eredményez – válaszolta meg az előadása elején megfogalmazott kérdést Sinkó Eszter. Az pedig, hogy ezen belül miként alakul az intézmények mozgástere, szerinte kritikus pontja lesz a jövő egészségügyének. A közkiadások befagyasztása, illetve a gyógyszerkiadások 83 milliárdos csökkentése valószínűleg visszahat az ellátórendszer egészére. Miközben a technológiai fejlődés továbbra is rohamléptekkel halad előre, a felsorolt okok miatt szűkül az intézmények mozgástere, és ez a magánegészségügy erősödését hozza majd magával.

Arra a kérdésre, hogy vajon honnan lesz pénz a privát szektor fejlődésére, a szakértő idézte azt az előterjesztést, amely 2012-től adómentessé tenné az egészségbiztosítás díját.

A METT aggályosnak találja…

A Sinkó Eszter által elnökölt szervezet, a Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészséggazdaságtan Tagozata és Tanácsa még határozottabban fogalmazott. Veszélyeket rejt az egészségügyben azoknak az intézkedéseknek a megvalósítása, amelyeket nem az Egészségügyért Felelős Államtitkárság kezdeményezett, de megvalósulásukkal alapvetően átírnák az elmúlt húsz év során kialakított egészségügyirendszer-modellt. A testület arról tájékoztatta a kormányt, hogy nem tudják támogatni a célként hivatalosan meg nem jelölt egészségügyimodell- váltást. A dokumentum szerint a Menedzsment és Egészséggazdaságtan Tagozat és Tanács (együtt METT) változatlanul egyetért a Semmelweis Tervben megfogalmazott stratégiai átalakítási irányokkal, és támogatja annak maradéktalan megvalósítását. Úgy látják azonban, hogy a kormány a Semmelweis Tervnek ellentmondó és/vagy attól független változtatások sorára készül, amelyek együttes megvalósítása alapvetően felülírná az eddig működtetett egészségügyirendszer-modellt. Teszi ezt anélkül, hogy a modellváltás nyilvánosság előtt megvallott kormányzati cél lenne.

A METT nem tudja támogatni a modellváltást, mivel annak megvalósulása további teljesítményromlást eredményezhet egy társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségű, ám kritikus állapotban lévő ágazatban.

A METT aggályosnak találja, hogy a vázolt koncepció az „egypólusú” rendszer irányába mozdítja el az egészségügyet; az új felállásban lényegében az állam kíván mindent egy kézben tartani, márpedig egy jól működő és innovatív – a környezeti kihívásokra rugalmasan reagálni képes – rendszer sajátja a több szereplő konszenzusán alapuló döntéshozatal, írja a tagozat elnöke a kormánynak.

Nagy András László