Mi van a költségvetés batyujában 2012-ben?

439

A nagy Webster szótár szerint a „budget” egyik jelentése olyan terv, tervezet, amely a kiadásokat a várható biztos bevételekhez viszonyítja egy meghatározott időintervallumra. Magyarban a „költség-vetés” talán úgy értelmezhető, hogy amit elvetünk az év elején, az majd szárba szökken, és aratható lesz az év végén. A baj csak az, hogy vetéskor sohasem tudni az aratás eredményét. Talán nem véletlenül az Állami Számvevőszék is ezt kifogásolta az egészségügy 2012-re szóló költségvetési tervezetében.

Az Állami Számvevôszék (ÁSZ) jelentésébôl

Az ÁSZ sommás véleménye is a vetés-aratás fenti dilemmájára utal: „Az E. Alap 2012. évi költségvetési javaslatának megalapozottságát, azok teljesíthetőségét – tekintettel arra, hogy abban olyan új feladatok is szerepelnek, amelyek jogszabályi háttere a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor nem ismert – az Állami Számvevőszék nem tudta véleményezni.” Továbbá rámutat a költségvetés egyik állandó dilemmájára: „Az E. Alapot érintően visszatérő probléma, hogy a bevételek nem fedezik a kiadásokat. A bevételeket, illetve a kiadások csökkentését megalapozó ágazati (szakmai) törvények Országgyűlés elé terjesztése olyan időpontban történik, amikor azok költségvetési hatása nem értékelhető a véleményezés időszakában, illetve vannak olyan intézkedések, amelyek hatásai számszerűsítéséhez nincs vagy nem megfelelő az adatszolgáltatás.” A jelentés megállapítja, hogy „Az E. Alap 2012. évre tervezett bevételi főösszege a 4,4%-os bruttó keresettömeg-emelkedés, a változatlan járulékmérték és központi költségvetési támogatás mellett reális. A kiadási oldalon a pénzbeli ellátások előirányzata elégséges és tartható, a gyógyító-megelőző ellátások kiadása a szolgáltatóknál felhalmozódó adósságok miatt nem elégséges, de a zárt kasszás finanszírozás miatt tartható. A gyógyszertámogatás előirányzatainak teljesítése kockázatos, a többi kiadási előirányzatának teljesíthetősége kockázatot nem hordoz.”

A sommás kritika több bizonytalansági tényezőt is takar.

Kétséges 2012-re az „össznépi” keresetek 4,4%-os növekedése.

Aggasztó, hogy a gyógyító-megelőző ellátás kiadása, csak a zárt kasszás korlátozásokkal – ami minden strukturális változás gátja – tartható kordában. A gyógyszertámogatás előirányzata több mint kockázatos, eddig még sohasem sikerült tartani.

Az Állami Számvevőszék kritikája után szilveszteri petárdaként robbant, hogy a Rezidens Szövetség három hónappal prolongálta fenyegetéseinek beváltását1, hivatkozva az államtitkár ígéretére, hogy három hónapon belül rendezik az orvosok fizetését. Ugyancsak meglepett, hogy szilveszter előtt egy órával lépett életbe a kormány katasztrófa ellátásáról szóló rendelete2. E szerint: „A megyei egészségügyi védelmi bizottság az illetékességi területén az alapellátás körzethatárait, a járó-, illetve fekvőbeteg-szakellátáson belül a tevékenységek szakmai megoszlását, az ellátási terület határait, a betegbeutalás rendjét, továbbá a fekvőbeteg-gyógyintézetek ágyszámát egészségügyi válsághelyzet esetén átmenetileg módosíthatja.” Továbbá: „Egészségügyi válsághelyzet esetén …. egészségügyi tevékenység végzése céljából történő kirendelés vonatkozhat meghatározott személyre, illetve az egészségügyi szolgáltatónál meghatározott számú, továbbá meghatározott képzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozóra.”

Újévi jókívánság: ne legyen rá szükség!

Mit rejt az egészségügyi batyu 2012-re?

Elemzésemet és a cikkben szereplő számokat a 2012. évi költségvetési törvény3 alapján készítettem. A törvényben a 2011. szeptember elején készült „Törvényjavaslat Magyarország 2012. évi költségvetéséről”4 az Egészségügyi Alap (EA) tervezett bevételeit és kiadásait részletesen indokolja.

A kormány előterjesztésének alapgondolata, hogy „Magyarország – fejlettségéhez mérten – általános közszolgáltatásokra és szociális védelemre az átlagosnál többet fordít, és bár az egészségügyi kiadások némi elmaradást mutatnak, ezen belül nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően magas a gyógyszerekre fordított kiadások aránya”. Ennek megfelelően a gyógyszer-támogatási rendszer átalakítása révén a gyógyszerkassza állami ráfordításai igen jelentősen csökkentek (l. 2. táblázat).

Az Alap bevételeinek nagyobb része járulékbevétel, illetve hozzájárulás, valamint az állami költségvetés hozzájárulása.

Az előterjesztés hangsúlyozza, hogy az „Egészségbiztosítási Alap egyenlegének javítása érdekében szükséges a munkavállalói járulék 1 százalékpontos emelése, az egyéni és társas vállalkozók járulékalapjának szélesítése, valamint új adónemként baleseti adó bevezetése.” Azok helyett, akik nem kötelezettek egészségbiztosítási járulék fizetésére, de jogosultak egészségügyi szolgáltatásokra, a költségvetésből járulék címen átvett pénzeszköz szolgál. Ez nem kis tömeg, mert a 3,9 millió járulékfizető mellett közel 9,8 millió állampolgár jogosult ellátásra! Ebben a sorban jelenik meg (l. 1. táblázat) a rokkantsági, rehabilitációs ellátások fedezetére átadott pénzeszköz, amely 2011-ben még a Nyugdíjbiztosítási Alap és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium fejezetből került finanszírozásra.

Az Alap kiadásai – mint korábban is – természetbeni és pénzbeli ellátásokra oszthatók. A természetbeni ellátások legnagyobb előirányzatát a gyógyító-megelőző szakellátások adják, az erre a célra fordítható összeg meghaladja a 2011. évi előirányzatot. A gyógyszerek fogyasztói árának támogatására szolgáló előirányzat a Széll Kálmán Terv figyelembevételével történt. Az E. Alap pénzbeli ellátásainak köre a rokkantsági, rehabilitációs ellátásokkal bővült. A táppénz előirányzatának esetében érvényesül a szabályozásváltozásból eredő kiadáscsökkentés.

Mindezeket a számok nyelvére lefordítva: a költségvetés tervezett bevételi főösszege 14 340,9, kiadási főösszege 15 917,1 milliárd Ft. Az EA tervezett bevétele 1700,0, míg kiadása 1735,4 milliárd Ft, amely a korábbi évekhez hasonlóan a bevételi főösszeg 12%-a, a kiadásinak 11%-a. A tervezett hiány 35,3 milliárd Ft, a bevételnek mintegy 2%-a.

Az EA bevételeinek főbb tételeit a 2011. évi összegekkel összehasonlítva az 1. táblázat, a gyógyító-megelőző ellátás kiadásainak a korábbi évekhez hasonlóan válogatott tételeit a 2. táblázat mutatja.

A nagy Webster szótár szerint a „budget” egyik jelentése olyan terv, tervezet, amely a kiadásokat a várható biztos bevételekhez viszonyítja egy meghatározott időintervallumra. Magyarban a „költség-vetés” talán úgy értelmezhető, hogy amit elvetünk az év elején, az majd szárba szökken, és aratható lesz az év végén. A baj csak az, hogy vetéskor sohasem tudni az aratás eredményét. Talán nem véletlenül az Állami Számvevőszék is ezt kifogásolta az egészségügy 2012-re szóló költségvetési tervezetében.

Az Állami Számvevôszék (ÁSZ) jelentésébôl

Az ÁSZ sommás véleménye is a vetés-aratás fenti dilemmájára utal: „Az E. Alap 2012. évi költségvetési javaslatának megalapozottságát, azok teljesíthetőségét – tekintettel arra, hogy abban olyan új feladatok is szerepelnek, amelyek jogszabályi háttere a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor nem ismert – az Állami Számvevőszék nem tudta véleményezni.” Továbbá rámutat a költségvetés egyik állandó dilemmájára: „Az E. Alapot érintően visszatérő probléma, hogy a bevételek nem fedezik a kiadásokat. A bevételeket, illetve a kiadások csökkentését megalapozó ágazati (szakmai) törvények Országgyűlés elé terjesztése olyan időpontban történik, amikor azok költségvetési hatása nem értékelhető a véleményezés időszakában, illetve vannak olyan intézkedések, amelyek hatásai számszerűsítéséhez nincs vagy nem megfelelő az adatszolgáltatás.” A jelentés megállapítja, hogy „Az E. Alap 2012. évre tervezett bevételi főösszege a 4,4%-os bruttó keresettömeg-emelkedés, a változatlan járulékmérték és központi költségvetési támogatás mellett reális. A kiadási oldalon a pénzbeli ellátások előirányzata elégséges és tartható, a gyógyító-megelőző ellátások kiadása a szolgáltatóknál felhalmozódó adósságok miatt nem elégséges, de a zárt kasszás finanszírozás miatt tartható. A gyógyszertámogatás előirányzatainak teljesítése kockázatos, a többi kiadási előirányzatának teljesíthetősége kockázatot nem hordoz.”

A sommás kritika több bizonytalansági tényezőt is takar.

Kétséges 2012-re az „össznépi” keresetek 4,4%-os növekedése.

Aggasztó, hogy a gyógyító-megelőző ellátás kiadása, csak a zárt kasszás korlátozásokkal – ami minden strukturális változás gátja – tartható kordában. A gyógyszertámogatás előirányzata több mint kockázatos, eddig még sohasem sikerült tartani.

Az Állami Számvevőszék kritikája után szilveszteri petárdaként robbant, hogy a Rezidens Szövetség három hónappal prolongálta fenyegetéseinek beváltását1, hivatkozva az államtitkár ígéretére, hogy három hónapon belül rendezik az orvosok fizetését. Ugyancsak meglepett, hogy szilveszter előtt egy órával lépett életbe a kormány katasztrófa ellátásáról szóló rendelete2. E szerint: „A megyei egészségügyi védelmi bizottság az illetékességi területén az alapellátás körzethatárait, a járó-, illetve fekvőbeteg-szakellátáson belül a tevékenységek szakmai megoszlását, az ellátási terület határait, a betegbeutalás rendjét, továbbá a fekvőbeteg-gyógyintézetek ágyszámát egészségügyi válsághelyzet esetén átmenetileg módosíthatja.” Továbbá: „Egészségügyi válsághelyzet esetén …. egészségügyi tevékenység végzése céljából történő kirendelés vonatkozhat meghatározott személyre, illetve az egészségügyi szolgáltatónál meghatározott számú, továbbá meghatározott képzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozóra.”

Újévi jókívánság: ne legyen rá szükség!

Mit rejt az egészségügyi batyu 2012-re?

Elemzésemet és a cikkben szereplő számokat a 2012. évi költségvetési törvény3 alapján készítettem. A törvényben a 2011. szeptember elején készült „Törvényjavaslat Magyarország 2012. évi költségvetéséről”4 az Egészségügyi Alap (EA) tervezett bevételeit és kiadásait részletesen indokolja.

A kormány előterjesztésének alapgondolata, hogy „Magyarország – fejlettségéhez mérten – általános közszolgáltatásokra és szociális védelemre az átlagosnál többet fordít, és bár az egészségügyi kiadások némi elmaradást mutatnak, ezen belül nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően magas a gyógyszerekre fordított kiadások aránya”. Ennek megfelelően a gyógyszer-támogatási rendszer átalakítása révén a gyógyszerkassza állami ráfordításai igen jelentősen csökkentek (l. 2. táblázat).

Az Alap bevételeinek nagyobb része járulékbevétel, illetve hozzájárulás, valamint az állami költségvetés hozzájárulása.

Az előterjesztés hangsúlyozza, hogy az „Egészségbiztosítási Alap egyenlegének javítása érdekében szükséges a munkavállalói járulék 1 százalékpontos emelése, az egyéni és társas vállalkozók járulékalapjának szélesítése, valamint új adónemként baleseti adó bevezetése.” Azok helyett, akik nem kötelezettek egészségbiztosítási járulék fizetésére, de jogosultak egészségügyi szolgáltatásokra, a költségvetésből járulék címen átvett pénzeszköz szolgál. Ez nem kis tömeg, mert a 3,9 millió járulékfizető mellett közel 9,8 millió állampolgár jogosult ellátásra! Ebben a sorban jelenik meg (l. 1. táblázat) a rokkantsági, rehabilitációs ellátások fedezetére átadott pénzeszköz, amely 2011-ben még a Nyugdíjbiztosítási Alap és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium fejezetből került finanszírozásra.

Az Alap kiadásai – mint korábban is – természetbeni és pénzbeli ellátásokra oszthatók. A természetbeni ellátások legnagyobb előirányzatát a gyógyító-megelőző szakellátások adják, az erre a célra fordítható összeg meghaladja a 2011. évi előirányzatot. A gyógyszerek fogyasztói árának támogatására szolgáló előirányzat a Széll Kálmán Terv figyelembevételével történt. Az E. Alap pénzbeli ellátásainak köre a rokkantsági, rehabilitációs ellátásokkal bővült. A táppénz előirányzatának esetében érvényesül a szabályozásváltozásból eredő kiadáscsökkentés.

Mindezeket a számok nyelvére lefordítva: a költségvetés tervezett bevételi főösszege 14 340,9, kiadási főösszege 15 917,1 milliárd Ft. Az EA tervezett bevétele 1700,0, míg kiadása 1735,4 milliárd Ft, amely a korábbi évekhez hasonlóan a bevételi főösszeg 12%-a, a kiadásinak 11%-a. A tervezett hiány 35,3 milliárd Ft, a bevételnek mintegy 2%-a.

Az EA bevételeinek főbb tételeit a 2011. évi összegekkel összehasonlítva az 1. táblázat, a gyógyító-megelőző ellátás kiadásainak a korábbi évekhez hasonlóan válogatott tételeit a 2. táblázat mutatja.

Az 1. táblázatból kitűnik, hogy 2012-ben a 2011. évihez viszonyítva a munkáltatói járulékbefizetés csökken, viszont a biztosítottak járulékai és hozzájárulása igen jelentősen, 180 milliárd forinttal több, mint a múlt évben. A gyógyszergyártók hozzájárulása is megnövekedett 8,5 milliárd forinttal. A központi költségvetés hozzájárulása viszont jelentősen csökken, figyelembe véve, hogy az idei tervben már a rokkantsági, rehabilitációs ellátásokra a Nyugdíjbiztosítótól átvett 158,7 milliárd Ft is itt szerepel.

A 2. táblázat adataiban két jelentős változás látható. Az összevont szakellátásra szánt összeg mintegy 54 milliárd forinttal emelkedik, amellyel – ha valóban bérekre fordítják – a béralap mintegy 15%-kal növelhető. Kérdés, hogy ez ahhoz a bizonyos 2012-re ígért bérrendezéshez elegendő-e? A másik feltűnő változás a gyógyszertámogatások – a tavalyihoz képest – 66 milliárd forinttal történő, mintegy 20%-os csökkentése. A gyógyszertámogatás valamivel többel csökken, mint a szakellátásra szánt összeg növekedése, tehát lényegében a rovatok közötti átrendezés történt. Kérdés, hogy a gyógyszertámogatás ilyen mértékű levágása és a forint pillanatnyi gyengülése következtében hogyan alakul a betegek ellátása. Erre – amint már fentebb utaltunk – az ÁSZ jelentése is felhívta a figyelmet.

A 3. táblázat a költségvetési mérleg szemléletében foglalja össze az Egészségügyi Alap bevételi és kiadási tételeit, amelyből csupán két tényezőt emelek ki:
• A központi költségvetésből és a Nyugdíjbiztosítótól átvett pénz a bevételek 43%-a, tehát egyre kevésbé érvényesül a bismarcki szolidaritásalapú biztosítás elve, hogy járulék a jövedelem alapján, járadék a szükséglet alapján, de csak annak, aki fizeti a járulékot!
• A pénzbeli kiadások egyharmad, a természetbenik kétharmad részben szerepelnek a kiadás rovatban. A pénzbeli kiadások között sok olyan tétel található, amelyeket csak nagyon áttételesen sorolhatok az egészségügyi ellátás kompetenciájába.
Sajnos az idei költségvetés sem tükrözi az olyan régen áhított és tervezett strukturális átalakításokat, amint a Semmelweis Tervből5 korábban idéztem: „A magyar egészségügyi rendszer központi teljesítményproblémája az erőforrás-allokáció és az ezzel összefüggő jövedelemelosztás torzulásaiból eredő hatékonysági deficit, amely egyúttal rontja a hozzáférést és az ellátás minőségét is”. Kiegészítve azzal is, hogy „keveset költünk egészségügyi ellátásra (250–550 milliárd forint hiányzik a rendszerből), amit viszont elköltünk, azt nem a leghatékonyabban használjuk”.
Az angolban van egy szellemes kifejezés: „wishful thinking”, amit úgy fordíthatunk, hogy „vágyálom”. Ez a rendszerből hiányzó 250–550 milliárd forint az idén is vágyálom marad.
Köszönetnyilvánítás: Ray Olga okl. közgazdász értékes tanácsaiért.
Irodalom
1 Forgács I.: Pályakezdők, DH 2011/5. 10–12.
2 377/2011. (XII. 31.) Kormányrendelet: A katasztrófa egészségügyi ellátásáról
3 2011. évi CLXXXVIII. törvény Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről. Magyar Közlöny 2011/161. december 28. (online)
4 A Magyar Köztársaság Kormánya T/4365. számú törvényjavaslata Magyarország 2012. évi költségvetéséről
5 Forgács I.: Egészségügy: alul- és felülnézetben. DH. 2011/6. 10–12.