Koronák, héjak vagy direkt felépítés?

526

Alternatívák a „fekete háromszögek” megszüntetésére

Sok páciens kellemetlenül érzi magát a fogai approximális felszínei között látható fekete háromszögek jelenléte miatt. A frontfogak esztétikai megjelenésének megítélésében jelentős szerepet játszik a metszőfogak mellett látható fogközök kitöltöttsége, továbbá a fekete háromszögek retenciós területet képeznek az ételmaradékok beékelődése számára, ami parodontitis kialakulásához vezethet. A destruált papillák regenerációja nagy kihívást jelent az orvosok számára. Ehhez több különböző lehetőség áll rendelkezésre, amelyek eltérő előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek.

Parodontitis miatt kialakuló papilladestrukció

A papillaveszteség hátterében legtöbbször előrehaladott parodontitis áll. Az interproximális csontveszteség következtében az alveoláris csont nem tudja megfelelően alátámasztani a lágyrészeket. A nem megfelelő sebészeti technikával kivitelezett műtétek tovább ronthatják az egyébként sem kedvező helyzetet, de a szabályszerűen végzett beavatkozások (nyitott, zárt küret, lebenyes műtétek) is létrehozhatnak olyan változásokat a lágyrészekben, amelyek negatívan befolyásolják a papillák esztétikai megjelenését. A költséges parodontológiai beavatkozások elvégzését követően ritkán elégedettek azok a magas esztétikai igényekkel rendelkező páciensek, akiknél nem valósul meg teljeskörűen az összes esztétikai hiba megszüntetése.

A papillaveszteség hátterében ezenkívül az egyes fogak tengelyállásbeli eltérései, vagy a nem megfelelően kivitelezett fogszabályzó kezelés is állhat. Ezeknél az eseteknél a fogszabályzó kezelés befejezését követően próbáljuk meg helyreállítani a hiányzó interdentális papillákat.

A parodontális sebészet 

Napjainkban a mukogingivális sebészet segítségével számos esztétikai rendellenességet helyreállíthatunk. Ezek közé tartozik az ínymosoly vagy az alveoláris csontdefektusok helyreállítása, de az elvesztett papillák helyreállítása során gyakran csak részsikereket érhetünk el. Leginkább a kifejezett csontsebzéssel járó beavatkozások esetében nehéz megjósolni az ínyhelyreállításra tett kísérleteink eredményességét. A parodontális plasztikai műtéteket végzők körében egy ideje már jelentős szakmai viták tárgyát képezi a papilla magasságának csökkenése. Az ilyen jellegű defektusok helyreállításához ugyanis megfelelő mennyiségű csontnak és lágyszövetnek kell rendelkezésre állnia. A súlyos parodontális elváltozások esetében az előrehaladott csontveszteség gyakran jelentős mértékben megnehezíti az esztétikus végeredmény elérését. A defektusok megszüntetésére még különböző protetikai beavatkozások is rendelkezésre állnak. Ezeknek a sikerességéhez azonban a csontszint és az approximális kontaktpontok között 5 mm-nél kisebb távolságnak kell lennie. Ha ennél nagyobb a távolság, akkor nincs lehetőségünk a teljes körű papillaregenerációra.

Koronák készítése parodontitisben szenvedő páciensek részére

A koronákat régóta megbízhatóan lehet alkalmazni a protetikai beavatkozások során, de elkészítésükhöz egy költséges vázra és a pillérfogakon végzett invazív beavatkozásra van szükség. Teljes borítókorona készítése esetén a fog keményszöveteinek közel 70%-át el kell távolítani. A parodontális megbetegedésekben szenvedő páciensek ellátása esetén azonban jól meg kell gondolnunk, hogy valóban szükséges-e ekkora mennyiségű foganyagot feláldozni. Sok esetben a keményszöveti veszteség miatt a fog gyökérkezelése is szükséges lehet.

Kritikus szemlélettel kell vizsgálnunk a szubgingivális széli záródással rendelkező koronákat. A koronaszélnél felhalmozódó ételmaradék fokozottabb vérzési hajlamot és a szondázási mélység megnövekedését okozhatja. Azonban meg kell jegyeznünk, ha a korona széle és a fog felszíne között sima, egyenletes átmenetet tudunk létrehozni, akkor egy higiéniai szempontból megfelelő restaurációról beszélhetünk.

Héjakkal a fekete háromszögek ellen

A kerámiahéjak nagyon erősek és hosszú viselési idővel rendelkeznek. Gyakran használják őket az elvesztett papillák helyreállítása során. A kezelés elején alaposan megtisztítjuk a héjakkal ellátandó fogak felszínét. A preparációt követően a fogak új approximális kontaktpontját apikális irányba helyezzük át. A héjak kis mértékű túldimenzionálásával enyhe nyomást tudunk kifejteni a szomszédos lágyrészekre, amely segítségével megkezdhetjük az íny általunk kívánt formában történő kialakítását. Ha melegebb árnyalatú fogszínt választunk, azzal hozzájárulhatunk a teljesen megtartott papilla illúziójának a kialakításához. Fontos megjegyeznünk, hogy a héjakkal történő ellátáshoz a fogaknak jó állapotban kell lenniük. A fogak bizonytalan megtarthatósága, vagy a jelentős foganyagveszteség (ami néhány papillaveszteséggel rendelkező páciensnél megfigyelhető lehet) a héjak készítésének kontraindikációjaként szerepelnek. A héjak készítéséhez rendszerint további foganyag eltávolítására is szükség van. A fogak kérdéses, hosszú távú megterhelhetősége esetén érdemes más terápiás alternatívákat is figyelembe venni, mivel a héjak elkészítése jelentős anyagi vonzattal jár.

Koronak hejak_Oldal_3_Kép_0001

Maximális foganyagmegőrzés kompozitok felhasználásával

Az adhezív rendszerek és a kompozitok együttes alkalmazásával történő direkt felépítés manapság egyre inkább a kerámiahéjak használatának az alternatívája. Az elmúlt évtizedekben végbement fejlesztésnek köszönhetően a jelenleg elérhető kompozitok kiválóan alkalmasak különböző esztétikai rendellenességek megoldására, és emellett kezelhetőségük nagyon felhasználóbarát. A kompozitokkal történő direkt felépítés minimálinvazív beavatkozást jelent a páciens számára, és az eltérő árnyalatú és opacitású anyagok széles választéka lehetővé teszi, hogy az egyéni jellegzetességeknek megfelelő, láthatatlan restaurációkat hozzunk létre.

Kijelenthetjük, hogy a non- vagy minimálinvazív előkészítést igénylő kompozitokkal történő felépítés gyakran a legolcsóbb, leggyorsabb és legkíméletesebb módja a papillaveszteség kezelésének. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy még további vizsgálatok szükségesek a kompozitok „szájállóságával” kapcsolatban, továbbá az ilyen jellegű restaurátumok hosszú távú terhelhetősége is további tisztázást igényel. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az esztétikus megjelenésű kompozitból készült restaurátumok kiépítése nagy kihívást jelent a kezelőorvos számára!

Az approximális szélek kialakítása

A fogak labiális felszínének meziális és disztális széli lefutása nagyobb mértékben befolyásolja a végleges esztétikai eredményt, mint a fogszín megfelelő kiválasztása. Jelentősen kedvezőtlenebb esztétikai megjelenésre számíthatunk, ha az approximális szélek lefutását nem tudjuk harmonikusan kialakítani. A direkt felépítés során, minden esetben, a fogak eredeti formájára (háromszögletű, téglalap alakú, ovoid) is tekintettel kell lenni. Ha az egymás mellett lévő szomszédos fogakat vesztibuláris irányba szélesítjük ki, azzal megváltoztatjuk a fog labiális felszínének eredeti lefutását, ami egy téglalap alakú fogformát eredményez. Ennek elkerülése érdekében, az approximális rések zárása során végzett kompozittal történő direkt felépítést célszerű palatinális irányból végezni. Megfelelő kontúrok alkalmazása (ún. Geller-Flügel kialakítása) esetén a fogforma jelentős megváltoztatása nélkül tudjuk a réseket megszüntetni. A fogfelszínek megfelelő izolálásában és a lágyrészek védelmében nagy segítségét nyújthat a kofferdam felhelyezése, továbbá ezzel jelentős mértékben megkönnyíthetjük a felépítés kivitelezését. A kofferdamot felhasználhatjuk a direkt felépítésünk gingivális felszínének (Geller-Flügel) kialakítása során. Több fog kezelése esetén előnyös lehet először a kisebb defektusokat ellátni, majd ezután a nagyobb réseket zárni. Így sokkal jobban átlátjuk az esztétikai helyzetet, és a kontaktpontokat az ideális pozíciónak megfelelően tudjuk kialakítani.

Hialuronsavas papillafeltöltés

A hialuronsavas papillafeltöltést a kompozittal történő direkt felépítéssel kombinálva célszerű alkalmazni. Ennek a beavatkozásnak az a célja, hogy a fekete háromszögek újbóli kialakulásának az esélyét a keresztkötéses hialuronsavas mátrix segítségével minimalizáljuk, valamint hogy a felépítés után kialakult fogközbe a papillát „belemodelláljuk”. A papillák feltöltéséhez alapvetően a keresztkötéses hialuronsavat használjuk, mivel ez hosszú féléletidővel rendelkezik a gingivális lágyszövetekben. A maximális papillamagasság elérésének az érdekében a hialuronsav jelentős részét a kötőszövetes tapadás területére deponáljuk. A hialuronsav új kollagénmátrix képzését indukálja, továbbá gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatással is rendelkezik. Ennek ellenére a feltöltést csak teljesen gyulladásmentes íny esetén szabad elvégeznünk. A szondázási mélység is befolyásolja a feltöltés elvégezhetőségét, a tasakmélység nem lehet több 3,5 mm-nél a kezelés befejezése után. Ha ennél mélyebb tasakok jönnek létre, akkor mesterségesen hoztunk létre patológiás nagyságú tasakokat, amelyek parodontitis kialakulásához vezethetnek.

Papillaregeneráció diasztémák jelenléte esetén

Lehetőségünk van egy új, direkt felépítési technika alkalmazására, ha diasztémás fogak mellett következik be a papillaveszteség. Az újszerű kialakítással rendelkező diasztémazáró matrica egyenletes, de kifejezett mértékű íveltséggel rendelkezik. A felépítést követően a kompozit enyhe nyomást fejt ki a papillára, ami előnyös hatással bír a papilla regenerációjának szempontjából. A kompozitot fecskendő segítségével juttatjuk a munkaterületre, ezért nagy jelentősége van annak, hogy megfelelő nagyítás mellett dolgozzunk. A folyékony kompozitok felhasználásával lecsökkenthetjük a matrica elmozdulásának az esélyét. A matrica eltávolítását követően a fogak visszakerülnek az eredeti pozíciójukba, és így kialakulnak a számunkra kedvező approximális kontaktpontok.

Összefoglalás

A kompozit tömőanyagok kiválóan alkalmasak a fekete háromszögek kezelésére, de az alkalmazásuk nagy kézügyességet kíván meg a kezelőorvos részéről. A megfelelő esztétikai eredmény elérésének az érdekében az approximális felszíneket nagy körültekintéssel kell kialakítani.

Forrás: Dental Press