Kimagaslóan individuális…

207

A DENTSPLY Friadent implantátumaihoz nagyszámú különböző dőlésszögű és vállmagasságú implantátumfelépítmény áll rendelkezésre.

Bevezetés

A DENTSPLY Friadent implantátumaihoz nagyszámú különböző dőlésszögű és vállmagasságú implantátumfelépítmény áll rendelkezésre. Ezáltal nagyszámú ellátási forma valósítható meg. Amennyiben a gingiva erősen ívelt lefutású, vagy az adott fog anatómiájának megfelelő emergenciaprofil kialakítására van szükség, a konfekcionált, kerek felépítmények is tudásuk határára érkeznek. A felépítmény hozzáigazítása az adott ínylefutáshoz, valamint a megfelelő emergenciaprofil kialakítása az implantációs-protetikai munkák esztétikai és funkcionális sikerének fontos paraméterét jelentik. Ezeknek a követelményeknek alegnagyobb precizitással csak in – dividuális felépítmények alkalmazásával lehet eleget tenni. Az oldalsó fogak területén például gyakran erősen ívelt az íny lefutása. Itt nagyon jól bevált az individualizált kétrészes felépítmények alkalmazása. Az adott nyálkahártyaviszonyokhoz való pontos igazodás – ugyanúgy, mint az emergenciaprofil természetes visszaadása – kiválóan megvalósítható, mint ahogy azt a következőkben bemutatjuk.
A kétrészes felépítmények az implantátumhoz való kapcsolódásra szolgáló, fémből készült bázisból, valamint egy cirkónium-oxid kerámiából készült individuális csonkfelépítményből állnak. Ezen anyagkombináció révén az oldalsó fogak területén is kielégíthetők a „teljes kerámiára” vonatkozó igények anélkül, hogy a bevált biztonságról le kellene mondanunk. A cirkónium révén megvalósított célzott individualizálás ezen a területen a legmagasabb esztétikai követelményeket is kielégíti, és a fémrészre történő erőátvitel a lehető legnagyobb biztonságot szolgáltatja a páciensnek. Az eljárás menetét egy eset bemutatásával illusztráljuk.

Előkészítés

A páciens a felső állcsontján hiányzó rágófogainak pótlására esztétikailag igényes, rögzített fogpótlást szeretett volna. A hiányzó másodikkisőrlő és első nagyőrlő pótlására implantátumon elhorgonyzott kerámiakoronákat terveztünk. Ezzel egyértelművé vált, hogy az anatómiailag korrekt emergenciaprofil megvalósításához individuális felépítményekre van szükség. Csakis így lehet a cervikális területet úgy kialakítani, hogy a fog a természetes példaképéhez a lehető legjobban hasonlítson. Az első premolárison található rosszul illeszkedő fémkerámia koronát szintén ki kellett cserélni. Az implantáció előkészítése során megmértük a nyálkahártya vastagságát, hogy később a csontprofil a fogtechnikus által a mintán szimulálható legyen.

A későbbi lépésekhez szükség van arra, hogy az implantátumok tengelye egymással párhuzamos elhelyezkedésű legyen. Ezt a tervezéshez használt minta másolatán, a fúrósablon elkészítésekor figyelembe kell venni (1. ábra). A belső hüvelyek alkalmazásától eltekintettünk, hogy megfelelő „játékteret” biztosítsunk. Közvetlenül az implantáció után kell elkészíteni az indexregisztrátumot, így a gyógyulás idejét az individuális szulkuszformázók elkészítéséhez használhatjuk. A regisztrátum kivitelezéséhez egy második sablon készítésére van szükség. Ez egy kicsi egyéni kanál szerepét tölti be.

A mukoperioszteális lebeny preparálása előtt annak palatinális kiterjesztését bejelöltük a nyálkahártyán (2. ábra). A lebeny lehajtása után (3. ábra) az Ankylos implantátumokat be lehetett helyezni (4. ábra). A kontrollfelvétel megerősítette az implantátumok korrekt elhelyezkedését (5.ábra). Hogy minél kevesebbet kelljen a frissen behelyezett implantátumokon manipulálni, az átvivőcsonkok helyett a behajtó adapter bent hagytuk a következő lépésekhez.

A regisztrátum elkészítése az említett második, autopolimerizátummal megerősített sablonnal történt. A behajtó adapter stabil rögzítéséhez, illetve a sablon alsó felszíne és a csontfelszín közti üreg kiegyenlítéséhez a szokásos lenyomatanyagok nem kellőképp stabilak. Ezért a rögzítéshez, valamint a lenyomathoz egy ideiglenes korona-híd anyagot használtunk (6. ábra). Az implantátumok megfelelő tengelyállása esetén a regisztrátum sablonja problémamentesen eltávolítható (7. ábra). Ezzel az intraoperatív regisztrátummal egy ülést megspórolunk (lenyomatvétel), s egyben lehetővé tesszük a fogtechnikus számára, hogy a gyógyulási fázisban előkészüljön a következő lépésekre.

Ínyformázás

A behajtó adapterre felhelyezzük a technikai implantátumokat (8. ábra). A technikai implantátumokat a munkamintába illesztjük, és poliéterből elkészítjük az ínymaszkot (9. ábra). Az ínymaszkba preparálja a technikus az emergenciaprofilt (10. ábra). Jóllehet, a gyártó ezt nem így tervezte, a behajtó adaptert használtuk az individuális gyógyulási sapkák elkészítéséhez is. A behajtó adapterek egyrészt stabil kapcsolódást biztosítanak az implantátummal, másrészt jó retenciót tesznek lehetővé az individuálisan kialakított ínyformázó számára. A behajtó adapter kívánt hosszra történő lerövidítése után mintázzuk meg az individuális ínyformázót. Másolófrézer segítségével a modellációt rózsaszínre festett cirkónium-dioxidra ültetik át, s azt a behajtó adapterrel összeragasztják. Az implantátumok feltárását követően az individuális szulkuszformázót felcsavarozzuk az implantátumokra (11. ábra).

Kerámia – szövetbarát és tökéletes esztétikumot biztosít

Az eredeti munkamintát használtuk fel az individuális implantátumfelépítmények elkészítéséhez is. A bázist ehhez az Ankylos-Regular-/X felépítmények képezték (12. ábra). Az egyéni felépítmények megmintázása után azokat cirkóniumdioxid kerámiából készítettük el (Cercon), majd összeragasztottuk a felépítményekkel (13. ábra). Itt a felépítmény módosításánál a gyártó utasításait figyelembe kell venni. A laborban történő ragasztás nagy előnye, hogy ideális körülmények között valósítható meg, mivel a ragasztás során minden résznek abszolút száraznak kell lennie, továbbá pontos összeillesztésre van szükség.

A munka kivitelezése, valamint a sztereomikroszkóp alatti ellenőrzés a nagyfokú pontosság elengedhetetlen feltétele. Két és fél héttel az individuális szulkuszformázók behelyezése után gyönyörűen látható a gingiva tökéletes alakja (13. ábra). Az individuális felépítményeket bepróbáltuk, ekkor finom korrekciókat végeztünk rajtuk. A preparáció széle csekély mértékben az íny alatt található.

Mivel ebben az esetben az első premolárist is egy kerámiakoronával kellett ellátni, nem lehetett az eredeti mintán tovább dolgozni. Még egy lenyomatot kellett vennünk. Az új munkamintán (14. ábra) készítették el a kerámiakoronákat (15. ábra). A kerámia nemcsak kiemelkedő esztétikumot tesz lehetővé (16. ábra), hanem nagyon sima, tömör felszíne következtében a legjobb választási lehetőséget jelenti az ínnyel érintkező területeken. Figyelemre méltó a korona jó illeszkedése az individuális felépítményeken (17. ábra). A kétrészes felépítmény behelyezése után (18. ábra) a koronákat be lehetett cementezni. A koronaszélek enyhén szubgingivális elhelyezkedése lehetővé teszi a cementfelesleg könnyű eltávolítását, illetve ennek a lépésnek a kontrollálását. A kerámiakoronákat a természetes fogaktól nem lehet megkülönböztetni, és olyan emergenciaprofillal rendelkeznek, amely az eredeti fogtól semmiben sem marad el (19–20. ábra).

Összefoglalás

Egy klinikai eset segítségével egy megváltoztatott implantátumprotetikai protokoll keretében bemutattunk egy kétrészes implantátumfelépítmény alkalmazásának a lehetőségét. A fogorvos és a fogtechnikus közti optimális kommunikáció, a jó együttműködés lehetővé teszi a lágyszövetek anatomikus kialakítását, a természethű emergenciaprofil létrehozását. A koronák jó retenciója, valamint a szemmel vizsgálva résmentes kapcsolódás a koronák és a felépítmények között további olyan tényezők, melyek hozzájárulnak a biztos, hosszú távú eredményhez.

Forrás: Identity 2010/1
Karin Rütten, Carsten Fischer (Németország)