Gyerekkorban gyökerezik a felnőtt fogatlanság

368

Offenzívát indított a Magyar Gyermekfogászati és Fogszabályozási Társaság a gyermekfogászati ellátás számottevő szakmai, törvényhozási és finanszírozási megváltoztatása érdekében.

Jelenleg fél évet, az ország néhány részén akár 2-3 évet is  kell várni az alapellátásban a gyermek-fogszabályozásra. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által finanszírozott ellátásban  dolgozó  fogszabályozó orvosokból komoly a hiány, ugyanis  a magánpraxisok elszívják őket. A beavatkozás teljes árát a magánellátásban a családok nagy többsége nem tudja vállalni, az ugyanis akár egy szülő éves jövedelme, 1-1,5 millió forint is lehet. A NEAK által támogatott ellátásban ennek a töredékét, 100-250 ezer forintot kell fizetni, de sok család még ezt is nehezen gazdálkodja ki.

A probléma súlyosságát mutatja, hogy a  gyerekek 80 százalékának rosszul nőnek a fogai. A beavatkozás halasztásával nem csupán újabb problémák merülhetnek fel, amelyek bonyolultabbá és drágábbá teszik a beavatkozást, hanem a 18. életév betöltésével elvész a támogatás is. Ekkor vagy kifizeti a család a magán­ellátást, vagy maradnak a gyerek szabálytalan fogai, amelyek a későbbi élete során okozhatnak komoly problémákat.

Bár az iskolafogászat rendszere egyedülálló az unióban, de financiális és jogszabályi okok miatt ez sem tölti be maradéktalanul a feladatát.

Kötelező és ingyenes a gyermekek évente kétszeri fogorvosi szűrővizsgálata. Ez a nagyobb településeken egyszerű, hiszen elsétál a tanár az osztállyal a rendelőbe. A kisebb falvakban, ahol nincs fogorvosi rendelő, már az önkormányzat vagy az iskola fenntartója segítségét kell kérni az utazás megoldásához. Míg a háziorvos, a védőnő kimehet az iskolába, a fogorvos csak a rendelőjében tudja elvégezni a szűrést. Ha a gyerek el is jut a vizsgálatra, a fogorvos csak a szűrést végezheti el, és közölheti annak az eredményét. A beavatkozáshoz már a szülőnek kell időpontot kérnie, majd a gyermekkel együtt felkeresni a rendelőt. Ez különféle okokból gyakran elmarad.  Ennek az a következménye, amint azt a Council of European Dentist elemzése kimutatta, hogy Európában a magyar gyermekek fogazata van a legrosszabb állapotban, annak ellenére, hogy számukra térítésmentes a legtöbb beavatkozás. Már 12 éves korban csak minden nyolcadik gyermek fogazata ép, a többségüknek három, vagy annál több tömött, lyukas, esetleg hiányzó foga van. Ezen a téren is igaz, hogy az amúgy is hátrányokkal indulóknál a legrosszabb a helyzet, akiknél nem biztosított az egészséges táplálkozás, a rendszeres szájápolás. Egy átlagos 45 évesnek már több, mint tíz foga hiányzik. A lakosság csaknem harmada 65 éves korára már elvesztette a fogait. És ennek a gyökere a gyermekkori elhanyagolásban keresendő. A gyerek 3 éves korától a napjai nagy részét az otthonán kívül tölti, így az egészségéért egy-egy intézmény is a felelős. Az óvodákban még adott a lehetőség, hogy ebéd után fogat moshassanak, az iskolákban már nem.

A szakmában dolgozók számára érthetetlen, hogy az iskolafogászatot a törvényalkotók miért nem kötötték praxisjoghoz, amikor minden más fogorvosi tevékenység folytatásának feltétele a praxisjog.  Ez finanszírozási problémákat is okoz, például az iskolai fogorvosok nem kapták meg  idén tavasszal azt a havi 130 ezer forintos praxispénzemelést sem, amelyhez az alapellátásban dolgozó orvosok hozzájutottak. A finanszírozási problémák még kevésbé teszik vonzóvá az iskolafogászati ellátást, így a területen dolgozók leterheltsége egyre nő, és lassan elérjük azt, hogy összeomlik a rendszer, amit újra fel­építeni nehezebb lesz, mint most megoldani a megfelelő finanszírozást.

Tisler Anna