Fogászati ellátás, ahogyan a páciensek látják

442

Bár például Nógrádban már a lakosság közel harmadának alapellátásából hiányzik a fogorvos, a legfrissebb jelentés szerint az elmúlt években javult a betegek hozzáférése az egészségügyi szolgáltatásokhoz. A rendszeresen végzett „Egészségi állapot és egészség-magatartás” elnevezésű statisztikai felmérés legutóbbi fordulójában külön fejezet foglalkozott a „fogas kérdésekkel”.

A Központi Statisztikai Hivatal néhány hete publikált adatai szerint a magyarok fogainak gyakran siralmas állapotáért elsősorban a páciensek „távolságtartása” a felelős. Honfitársaink sokkal gyakrabban járnak házi-, vagy valamilyen szakorvoshoz, mint fogorvoshoz. 2016-ban a felnőttek háromnegyede egyszer sem fordult meg fogdoktornál. Az ajánlott féléves-éves találkozás is csak kevesebb, mint ötödüknél volt meg. A potenciális pácienseknek mindössze hét százaléka vett részt több konzultáción, illetve kezelésen.

Ahogy ebből a kutatók is leszűrték: keveseknek természetes a rendszeres, megelőző kontroll, a legtöbben csak akkor fordulnak orvoshoz, ha fáj, s már halaszthatatlan a beavatkozás.

A két évvel korábban készült hasonló felmérés arra is rávilágított, hogy a magyarok igen erősek a halogatásban, hiszen a megkérdezettek nagy része már határozott panaszokról is beszámolt:  30%-uknak volt kezeletlen lyukas foga, a 16%-uknak fogmosáskor vérzett az ínye, 8%-uknak lazák voltak, mozogtak fogai. Az akkori felmérés azt is megmutatta, hogy ahogy az évek során szaporodnak a fogászati gondok, úgy kerülik egyre inkább az orvost a páciensek. Míg a 15-17 éveseknek még háromnegyede járt az előző évben fogászati kontrollon, addig  ez az arány a harmincasoknál már csak mintegy 40-50 százalék, majd hatvan felett 20-30 százalékra olvad. Bár ezen belül a nők szinte minden korosztályban kevésbé kerülik el a fogorvost, mint a férfiak.

Jelentős eltérés volt a rendszeres találkozások tekintetében a páciensek anyagi helyzete szerint, sőt még az egyes országrészek is más képet mutattak. Míg a legszegényebb ötödbe tartozó páciensek 17%-a járt a megelőző félévben fogorvosnál, addig a jövedelmi skála túlvégén kétszer annyian mentek konzultációra, kezelésre. Ez utóbbi érték egyébként megegyezik a közép-magyarországi átlaggal, ami a maga 34 százalékával messze kiemelkedik a többi régió – 20-26%-os – eredményei közül.

A friss adatok szerint 2010 és 2016 között javultak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségei, s ezen belül különösen igaz ez a fogbetegségek ellátására. A jelentés szerint a felnőttek mintegy 6 százaléka, bár szüksége lett volna valamilyen egészségügyi ellátásra, azt nem tudta igénybe venni. Ezen esetek tizedében az ok anyagi természetű volt. A fogorvosi ellátást tekintve valamivel jobb az arány: 3 százalék nem fért hozzá a szolgáltatáshoz, kétharmaduk pénzhiány miatt. Ez az eredmény különösen egy hosszabb időszakot szemlélve látszik kedvezőnek: 2010 óta kevesebb mint felére csökkent azok aránya, akik bevallásuk szerint anyagi okok miatt nem tudják kezeltetni a fogaikat.

A legutóbbi felmérésnél külön kérdések foglalkoztak a gyerekek fogászati ellátásával. Ezek szerint ilyen vizsgálatra, kezelésre a gyermekes háztartások 39%-ában volt szükség 2016-ban. Ám az esetek 0,3%-ában nem jutottak segítséghez, mindannyiszor az anyagi helyzetük miatt.

Némileg árnyalja a képet, hogy két esztendővel korábban az egyes jövedelmi osztályokban külön is vizsgálták, hogy az előző évben a fogászati ellátást elmulasztókat milyen arányban kényszerítették anyagi okok. Akkor úgy látszott, hogy a legszegényebbek több mint 20 százalékánál, és még a legjobban keresők majd 5 százalékánál is a pénzhiány a mulasztás oka.

2016-ban másképp kérdeztek: azt vizsgálták, hogy az egyes jövedelmi osztályokban mennyire tartják megterhelőnek az egészségügyi ellátás finanszírozását. E szerint a páciensek a fogorvosi és az egyéb orvosi ellátásokat hasonlóan ítélik meg: a háztartások 43%-ának jelent legalább közepes megterhelést ezek finanszírozása. Összehasonlításul: a szükséges gyógyszerek megvásárlását jóval nagyobb arányban, a családok 59%-ában érzik ugyanennyire jelentős tehernek.

Többet mutat, ha külön is vizsgáljuk az eltérő anyagi helyzetű csoportokat. A fogorvosi ellátás igénybevételét a legalsó ötödbe tartozó háztartások 46, míg a legfelső jövedelmi ötödbe tartozó háztartások 39%-a tartotta legalább közepesen megterhelőnek.

K. J.