„Felültünk egy vonatra 25 éve…”

596

Interjú Domonkos Szilárddal, a Dental Plus Fogászati Kereskedelmi Cég alapítójával.

Domonkos Szilárd 25 évvel ezelőtt, 1994-ben alapította meg társaival együtt a Dental Plust. Az azóta eltelt negyedszázadban számos változás történt a cég életében, erről beszélgettünk a cég vezetőjével.

Milyen megfontolás vezette arra, hogy a 90-es évek elején fogászati kereskedelmi vállalkozást alapítson, milyen kötődése volt a szakmához?

Gimnázium után fogtechnikus-tanuló lettem. Későbbi társammal is ott találkoztunk. Sajnos – vagy lehet, hogy nem – az állami labor, ahol gyakorlaton voltunk, bezárt fél évvel azelőtt, mielőtt az iskolát elvégeztük volna…, így egyszerre az „utcán találtuk magunkat”. Ekkor jött az ötlet, hogyha már ide sodort az élet bennünket, akkor próbáljunk valamit kitalálni. Így született meg a Dental Plus mint egy „kényszer-vállalkozás”.

Milyen kezdeti nehézségekkel küzdöttek, milyen tervek mellett kezdtek hozzá az akkor még induló magánszektorban?

Igazából huszonévesen az ember nem érzi a nehézségeket. Igazi kalandként fogtuk fel az egészet.

Elsőként jelentős gyártók, ígéretes termékekkel adtak bizalmat a soproni fiatalok részére, nem tűnt ez akkor szinte hihetetlennek?

A KaVo, a Nobel cégek már akkor is meghatározó gyártók voltak az európai, de nyugodtan mondhatjuk, az egész világ területén.

Hogyan tudták elérni, milyen új üzleti modellt kínáltak, hogy Magyarországon képviseljék Őket?

Igen, mindez teljesen hihetetlennek tűnt! Semmiféle üzleti tervünk nem volt. Viszont akkoriban még sokkal inkább az üzleti ösztönök határoztak meg egy döntést, nem pedig a táblázatok. Egyszerűen látták rajtunk, hogy ezeknek a srácoknak nincs más lehetőségük, mint sikerre vinni a cégüket. Mivel máshoz nem értettünk, így tényleg nem volt „B” tervünk a jövőnkre vonatkozóan.

Olvastam egy közleményben, hogy 25 éve adták el az első KaVo kezelőegységet, és azóta további 500 db került értékesítésre.

Igazából ez egy nagyon érdekes egybeesés, a sors különös játéka. A céget valóban 25 évvel ezelőtt, 1994-ben alapítottuk, de az első kezelőegységet csak 1999-ben értékesítettük, mivel addig csak a kézidarabokat kaptuk meg a KaVo-tól. Ami viszont igazi érdekesség, hogy ugyanaz az ügyfelünk vásárolta meg az 500. kezelőegységet mint aki az elsőt is évekkel ezelőtt! Ilyenkor azért óhatatlanul is asszociál az ember a minőségre, a tartósságra és a bizalomra…     

Milyen fő lépésekben foglalná össze az elmúlt 25 év eredményeit?

Nyilván fontos mérföldkő volt a kezdetén a KaVo, illetve a Nobel Biocare megállapodás. A következő lényeges változás az volt, amikor a Nobel átvette tőlünk a know-how-t, és saját leányvállalatot alapított. Jó látni, hogy részünk volt abban a stabil bázisban, amire mind a mai napig építkeznek és sikeresek. Szintén nagyon büszkék vagyunk rá, hogy immáron hosszú évek óta piacvezetők vagyunk a kezelőegységek és a röntgenek piacán.

Mikor döntöttek úgy, hogy nagyszabású bemutatótermet építenek, oktatóteremmel és szervizközponttal?

Soproni bemutatótermünket 2005-ben nyitottuk, mert egyszerűen kinőttünk minden elérhető ingatlant. Ekkor viszont abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a terven történő első ceruzavonástól az átadásig – minden a mi igényünk szerint épült. Itt található a bemutatótermünk, raktárunk és a cég központja.

Később Budapesten is nyitottak irodát, mi motiválta Önöket? Mikor is történt ez pontosan?

Budapesten 2008 óta tartunk fent irodát, ami igazából inkább egy bemutatóterem. Szükségünk volt egy bázisra a fővárosban is, hiszen országos szinten értékesítünk.

Az országos értékesítés, a budapesti egyetemmel való szoros kapcsolat már igényelte egy fővárosi iroda működtetését is. Nem jelent nehézséget a kétlaki jelenlét?

Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a Semmelweis Egyetem partnerei lehetünk! Nagyon szép feladat, de igazi kihívás is. Hetente ingázom Pest és Sopron között, ami kicsit megterhelő, de vannak előnyei is, sokat lehet gondolkodni vezetés közben.   

Milyen esemény, történés volt az Ön számára a legemlékezetesebb az elmúlt negyedszázad alatt? Mikor érezte azt, hogy a sok befektetett munkája elérte a célját?

Igazából nem tudok kiemelni ilyesmit. Természetesen mindig voltak és lesznek is jó eredmények, „csúcspontok”, de inkább olyan ez, mint egy hosszú utazás… Felültünk egy vonatra 25 éve, volt, aki közben felszállt, volt, aki leszállt, de remélem, velünk még sokáig robog ez a vonat!

Korábbi beszélgetésünk kapcsán megtudtam, hogy szabad idejében szívesen vitorlázik, aktív sport-életet él. Hallhatnánk erről néhány gondolatot?

Igen, felnőttként kezdtem el vitorlázni, inkább a versenyvitorlázás irányában. Katamarán F18-as hajóosztályban – ami az egyik leggyorsabb hajó – a világbajnokságra is eljutottunk 2011-ben, de manapság már inkább csak saját szórakozásra vitorlázom.

Köszönöm szépen a tartalmas beszélgetést, további sok sikert kívánunk szerkesztőségünk nevében a következő 25 évre is!

Laczkó Tamás