Denti® implantátumok beültetése piezosebészeti készülék segítségével

588

Korábban, 1960 és 1981 között mindössze 5 publikáció foglalkozott csont preparálásával ultrahangos készülék segítségével. Ezek a tanulmányok nem javasolták ezt a preparálási módszert, mivel kicsi vágási hatékonyság mellé hosszabb gyógyulási idő társult a hagyományos csontvágási módszerekkel szemben. 1998-ban Torella és munkatársai publikáltak (2) szinuszablak preparálásáról ultrahangos emelő segítségével. Az alkalmazott technikának a nehézsége abban állt, hogy az alacsony vágási hatékonyság, teljesítmény miatt csak vékony és hegyes fejrészt tudtak használni a csont vágása során. Emiatt a kézidarab által a szinusz membrán könnyen sérülhetett a műtét közben, valamint 1 mm-nél vastagabb csontfal esetén túl nagy volt a veszélye a csont megégetésének.
T. Velcelotti 2000-ben közölte esetismertetését (4) az új piezoelektromos állcsontrepesztés technikájáról, melyet a Mectron Medical Technology (Italy) által gyártott Piezosurgery 1 készülékkel a csontpreparálás során már kellő hatékonysággal és biztonsággal végzett. Azóta a piezosebészeti készülék használata széles körben elterjedt a fog-és szájsebészet, valamint az implantológia területén, az alábbi előnyök miatt:
– Precíz vágás: a vágás precizitása függ a kézidarab mikrorezgéseitől, melynek nagysága 20–80 mikrométer. Megfelelően vékony kézidarab esetén a vágási szélesség így 60–200 mikrométer közötti lehet, mely lényegesen kisebb, mint amit forgóműszerekkel el tudunk érni.

– Szelektív vágás: a fejrészek 30 kHz körüli rezgéstartománya biztosítja a mineralizált csontszövet hatékony vágását, és a lágyrészek megóvását (3), mivel azok megsértéséhez legalább 50 kHz frekvencia lenne szükséges. A szelektív vágás legkézenfekvőbb előnye a nyílt szinusz emelése során a szinuszmembrán preparálásában mutatkozik meg. A készülék használata még a kevésbé gyakorlott operatőrnek is lényegesen sikeresebb, komplikációmentesebb műtéti eredményt biztosít (8). Ugyancsak jól használható e tulajdonság a nerv. alv. inf preparálása körül, pl. csontblokk nyerése esetén, impaktált 8-as eltávolításakor, vagy az ideg áthelyezésekor.
– Operációs eszköz nagyobb kontrollja: operáció közben a sebészeti műszer kontrollálása elengedhetetlen a beavatkozás sikeréhez, pontosan ott, ahol finom, vékony csontrészleteket preparálunk, vagy egyéb képletek határánál (szinuszmembrán, nerv.alv. inf.). A hagyományos fúrókat 2-3 kg erővel kell terhelni a kívánt hatékonyság eléréséhez, ezzel szemben a piezosebészeti kézidarab 0,5 kg terhelés mellett a leghatékonyabb. – Fejrészek nagy választéka: lehetővé teszi, hogy az operatőr a műtét során az anatómiai viszonyoknak és az operatőr jártasságának legmegfelelőbb fejrészt használja, hozzájárulva a műtét sikerességéhez.
– Vérzésmentes operációs terület: kiváló áttekintést biztosít a műtét során, mivel minimális a vérzés a csontvágás közben. Ennek oka, hogy a fiziológiás sóoldatból a műszer rezgésének és az ultrahangos sebességnek következtében gőzbuborékok keletkeznek, és ezek mikroalvadásokat okoznak (5). A vágás befejeztével a vérzés újraindul.http://dental.hungesszencia.hu/wp-includes/js/tinymce/plugins/wpeditimage/img/delete.png

– Gyorsabb csontgyógyulás: a szövettani és biomolekuláris vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a piezo-sebészeti vágást követően lényegesen gyorsabb a szövetek gyógyulása, mint forgóeszközök használata esetén (1,6). Szövetmorfológiai vizsgálatokkal kimutatták, hogy implantátumüreg preparátumban lényegesen kevesebb a gyulladásos sejt, mint a hagyományos fúrókkal történő preparálás esetén (7).
Ezen előnyökre tekintettel az alábbiakban három esetet ismertetünk, amelyek során a Denti® gyökérforma implantátumok fészkének kialakítását, illetve nyílt szinuszemelést a hagyományos preparálástól kissé eltérő technikával, piezosebészeti készülék segítségével végeztük el. A beavatkozásokhoz a Mectron Medical Technology (Italy) által gyártott „ Piezosurgery 3” készüléket használtuk. A kézidarab egy kábellel csatlakozik a központi elektromos készülékhez, melyen a kívánt operációs módozatokat be tudjuk állítani (gyökéreltávolítás, csontpreparálás, implantátum fészkének preparálása). A steril hűtőfolyadék, hasonlóan más sebészeti motorokhoz, egy szilikoncsövön keresztül csatlakoztatható, és kompletten sterilizálható. A fejrészek széles választéka lehetővé teszi, hogy a beavatkozásnak és az anatómiai viszonyoknak legmegfelelőbbet válasszuk, ezeknek egy részét gyémántbevonattal látták el. Négy fő csoportban használhatjuk őket: csontpreparálásra, csontplasztikára, gyökéreltávolításra és az implantátum fészkének preparálására.

A készülék két rezgést foglal magában. A rezgések azonos irányba, de különböző frekvenciákon hatnak, ezzel biztosítva az optimális energiaszintet a csontvágáshoz, ugyanakkor minimalizálva a hőtermelést és a szövetkárosítást. A rezgés frekvenciája 24 és 29 kHz között ingadozik. A megfelelő operációs mód mellett a hűtőfolyadék intenzitása is állítható, optimalizálva a különböző preparálásoknál a fejrészek hűtését. Csontpreparálásnál a vágási szélesség függ a használt fejrészektől, 60–200 mikrométer közötti lehet, amely lényegesen kisebb, mint amit forgóműszerekkel el tudunk érni.

Esetbemutatások
Az alábbiakban a mindennapi fogorvosi praxisomban a fentebb említett piezosebészeti készülék alkalmazásával végzett dentális implantátumok beültetésének módszereit 3 eset kapcsán mutatom be. A módszerrel az elmúlt 2 év alatt mintegy 30 db Denti® root-form implantátumot ültettem be. Eddig implantátum elvesztése nem fordult elő.

Első eset
Másodosztályú foghiány, Denti® gyökérforma implantátumok beültetése, korai terheléshez, félig nyitott, félig zárt műtéti technikával. 70 éves nőbetegnél a jobb alsó kvadránsban terveztünk késői implantációt (1. a ábra). A tervezett korai terhelés miatt a gyökérforma implantátumok preparálását piezosebészeti készülékkel végeztük el. A szövettani és biomolekuláris vizsgálatok kimutatták, hogyha az implantátum fészkét ultrahangos preparálással végezzük, a csont gyógyulása lényegesen gyorsabb, mintha hagyományos forgóeszközökkel alakítjuk ki az implantátum fészkét (1, 6).
Ennek következtében az implantátum megfelelő primer stabilitása esetén a korai terhelésnek lényegesen nagyobb a lehet a sikeressége. A műtétet feltárásból végeztük, félig nyitott, félig zárt műtéti technikával. Első lépésként az IM1-es fejrésszel elkészítjük az előfuratot. Ennek a műszernek a maximális átmérője 2 mm, majd ellenőrizzük a tengelyállást. Ezt követi a fészek tágítása 2 mm átmérőjű IM2-es fejrésszel (1. b–c. ábra). A preparálás során itt is jól elkülöníthető érzés a kortikális vágása a spongiózától. Vastag mineralizált kortikális esetén a következő lépésben OT4-es fejrésszel, mely cilindrikus alakú és gyémántbevonatú (2,4 mm átmérő), kitágítjuk a kortikálisban a fészket, ennél a lépésnél még van lehetőségünk a tengelyállás korrekciójára. Ezt követően IM3-as fejrésszel tovább tágítjuk az implantátum fészkét annak alsó 2/3-áig a gyökérforma miatt. A kortikális végső megformálását ugyancsak gyémántbevonatú kúpos fejrésszel fejezzük be a kívánt átmérő eléréséig. (1.d ábra). Ezt követően elvégezzük a menetvágást, majd behajtjuk az implantátumot a fészekbe (1. e–f. ábra).


Második eset
50 éves nőbetegnél bal alsó 5-ös radix helyére azonnali műtéti módszerrel végzett Denti® kétrészes cirkóniumdioxid (DCR) implantátum beültetését terveztük (2. a ábra). Első lépésként extrakciós-perio üzemmódban EX1-es fejrésszel körbepreparáljuk a radixot, megóvva a csontfalat (2. b ábra). Ha szükséges, a gyökér csúcsáig is eljuthatunk a kidolgozás során. Ajánlatos nem pontszerűen preparálni a hűtés miatt, hanem szélesebb területen az apex felé haladni. Második lépésben „endo” funkcióban „ kirezegtettük” a gyökeret, oldva a még meglévő ligamentum kötődéseket. Ezután óvatosan luxáltuk a gyökeret, amely, ha jól dolgoztunk, „kipattan” az alveolusból (2. c–d ábra). Ha nehezebben eltávolítható radixszal állunk szemben, akkor a technika annyiban módosul, hogy keresztben átvágjuk a gyökeret, és annak darabját befelé luxáljuk, megóvva a csontfalat, majd eltávolítjuk a maradék radixot is. Ezt követően az előző esetnél leírt módon a kívánt mértékűre tágítottuk az implantátum fészkét, ügyelve arra, hogy preparáláskor ne sértsük a nerv. alv. inferiort, majd menetvágás után az így kialakított fészkébe hajtottuk a kétrészes Denti® cirkónium implantátumot (2. e ábra). A periimplantáris csonthiányt GBR technikával pótoltuk. A kétrészes cirkóniumimplantátum fészkének kialakításakor különösen ügyelnünk kell arra, hogy az implantátum fészke pontosan legyen kialakítva, azaz a DCR implantátum a kívánt szintig egy menetben behajtható legyen. Ha erősen megszorul, kihajtása kockázatos lehet, főleg a vékonyabb átmérőjű implantátumok esetében (2. f ábra).

Harmadik eset
36 éves férfi betegnél a maxilla poszterior területén lévő másodosztályú foghiányának implantátumos pótlása céljából feltárásból kétszakaszos műtéti módszerrel nyílt szinusz elevációt terveztünk (3. a ábra). A szinuszmembrán körüli preparálásnál jól érvényesül a készülék szelektív vágási tulajdonsága. Ezzel a műtéti módszerrel a még kevésbé gyakorlott operatőr is nagyobb sikerességi rátát tud elérni. Ez részben a kb. 30 khz-es frekvenciának – mivel lágyrészek megsértéséhez kb 50 kHz frekvenciára lenne szükség –, részben pedig a tompa műszerek használatának köszönhető. A műtéti módszer a következő: feltárás után a csontablak tervezett helyén első lépésben elvékonyítjuk a csontfalat kb. 0,5 mm vastagságig (3. b ábra). Az így nyert csonttörmeléket hozzákeverhetjük a mesterséges csontpótlóhoz. Ezt követően egy gyémántbevonatú gömb alakú tompa fejrésszel elvégezzük a csontablak preparálását (3. c–d ábra). A folyamat során legtöbbször a membrán szinte „lerúgja” magáról a megmaradt vékony csontfalat, már eleve leválik kissé a preparált ablak széléről. Ezt követően EL1–es fejrésszel leválasztjuk körben a csontfalról a szinuszmembránt, majd vagy a hagyományos szinuszraspatóriummal, vagy az erre kialakított piezofejrésszel elemeljük a membránt a csontfalról. Ezt követően a tervezett helyen a megfelelő piezo-kézidarabokkal kialakítjuk – az előző esetekhez hasonlóan – az implantátum fészkét (3. e–f ábra). Irodalmi adatok szerint vékony szinuszfal esetén is sokkal jobb primer stabilitás érhető el piezosebészeti készülékkel történő preparálással. Ugyanis a hagyományos forgóeszközöknél a vékony csontfal kirepedhet, letörhet, így ezzel a műtéti módszerrel végezve az egy ülésben végzett csontpótlás, illetve beültetés vékony átmérőjű csont esetében is sikeres lehet. A szinusz max. üregét a retromandibuláris régióból és a szinuszablak falából származó csontcsipsz és Ossyresorb csontpótló granulátum (SziKKTi Kft. BP, Hungary) keverékével töltöttük fel, majd behajtottuk a Denti® rootform implantátumokat, és csomós öltéssel zártuk a műtéti területet (3.g–h ábra).

Megbeszélés
A piezo-sebészeti készülék nagyobb vágási precizitásával, a szelektív vágási módjával lényegesen megkönnyíti az implantációt végző fogorvosok helyzetét, mind ankilotikus gyökerek eltávolításánál, mind a szinuszmembrán körüli preparálásnál. Továbbá nagyobb biztonságot nyújt számunkra a nerv. alv. inf. közelében végzendő csontvágások, illetve az autológ csont eltávolítása során is. Praktikusan segíti saját csonttörmelék gyűjtését pl. a retromandibuláris régióból. Az implantátum fészkének kialakítása egy új terület a készülék használata során, amely a fent említett előnyöket figyelembe véve bizonyos indikációknál mérlegelendő. Az eljárás hátránya kétségtelen a nagyobb beruházási igénye, valamint a csontszövet preparálásánál a kissé megnövekedett operációs idő. Az elmúlt két év során szerzett saját tapasztalatainkat összegezve elmondhatjuk, hogy a fog- és szájsebészeti beavatkozások, illetve a dentális implantációk esetében a piezo-sebészeti készülékek alkalmazása számos előnnyel jár. Precízebb, de olykor lassabb munkával a komolyabb komplikációkat, szövődményeket meg tudjuk előzni, ezért véleményünk szerint mindenképpen mérlegelendő az eszköz és az eljárások használata a mindennapi fogorvosi praxisban is.

Irodalom
1. Stübinger, S., Landes, C., Seits, O., Zeilhofer, HF., Sader, R. Ultrasonic Bone Cutting in oral Surgery: a Review of 60 cases Ultraschall Med. 2008, 29. (1), 66–71.
2. Torella, F., Pitarch, J., Cabanes, G., Anitua, E. Ultrasonic Osteotomy for the surgical Approach of the Maxillary Sinus: A technical note. Int J Oral Maxillofac Implants 1998; 13., 697–700.
3. Troiani, C., Russo, C., Ballarani, G., Vercellotti, T. Piezoelectric Surgery: A new reality to cut and manage bone in Maxillo-Odonto-Stomatology – Int. J. Maxillo odontostomatology – S.I.M.O. 2005; 4(1) 23–28.
4. Vercelotti, T., Russo, C., Gianotti, S.: A New Piezoelectric Ridge Expansion Technique in the Lower Arch- A Case Report (World Dentistry 2000)
5. Vercelotti, T. Caracteristicas technologicas e indicationes clinicas de la chirurgia osea piezoelectrica. Revista Mundo Dental. 2005; 26–28.
6. Vercelotti, T., Pollack, As. The New Bone Surgery device: Sinus Grafting and Periodontal Surgery. Compend Contin Educ Dent. 2006 May; 27. (5), 319–25.
7. Wallace, SS., Forum, SJ. Effect of maxillary sinus augmentation on the survival of endosseus dental implants. A systematic review. Ann Periodontol 2003; 8., 328–343.
8. Wallace, SS., Mazor, Z., Froum, SJ., Sang-Choon, Cho, Tarnow, DP. Schneiderian Membrane perforation Rate during Sinus Elevation Using Piezosurgery: Clinical Results of 100 Consecutive Cases. Int J Periodontics Restorative Dent. 2007. Sept/Oct., 27(5).