CAD/CAM és hibrid implantációs pótlások összehasonlítása

442

A fogatlan állcsont rehabilitációja implantációs hibrid híddal egy bevált eljárásnak számít. A különböző restaurációknál különböző előállítási technológiára van szükség a vázhoz, illetve a leplezéshez. Az alábbi prospektív tanulmánynál a szerzők összehasonlították a hagyományos fémváz mintázását a CAD/CAM módszerrel, illetve a kompozit és kerámia leplezőanyagokat.

A fogatlan állcsont rehabilitálása nagy kihívást jelent minden klinikus számára. A digitális technológiák fejlődése új lehetőségeket biztosít a komplikált esetek pontos és kiszámítható ellátására. Öt különböző, lehetséges módszer közül választhatunk:

  • hagyományos, teljes lemezes pótlás;
  • két implantátum és egy overdenture, gömbretenciós vagy Locator felépítményekkel;
  • négy implantátum és valamilyen overdenture típusú, kivehető pótlás;
  • négy-nyolc implantátum és csavaros rögzítésű hibrid híd (Toronto híd);
  • hat vagy több implantátum és cementezhető híd.

Egyre népszerűbbek a négy vagy több implantátum és hibrid pótlás tartalmú kezelési tervek az egyszerű protokollnak és a kiváló eredményeknek köszönhetően. Gallucci és mtsai. [1] 5 éves longitudinális tanulmányukban rögzített disztális szabadvéggel rendelkező implantációs pótlásokat vizsgálták, az alsó állcsonton 100%-os, a felső állcsonton 97,6%-os sikerességi arányról számoltak be. Capella és mtsai. [2] multicentrikus vizsgálatai hasonló eredményeket hoztak. Maló és mtsai. [3] és Agliardi és mtsai. [4] a mandibulába helyezett implantátumok esetén 5 év után 98%-os, 10 év után 94%-os sikerről számoltak be. Testorie és mtsai. [5] multicentrikus vizsgálatuk során 342 implantátumot néztek 60 hónapos intervallum alatt. Négy-hat implantátum került behelyezésre, a szögeltérés a hátsóknál 25-35° között mozgott.

1. ábra: Kétrészes szögtört felépítmény (Zimmer Biomet; USA). 2. a ábra: Fogatlan állkapocsba hat darab implantátum behelyezése utáni állapot. 2. b ábra: Varratok behelyezése után; ideiglenes pótlás készítése.
1. ábra: Kétrészes szögtört felépítmény (Zimmer Biomet; USA).
2. a ábra: Fogatlan állkapocsba hat darab implantátum behelyezése utáni állapot.
2. b ábra: Varratok behelyezése után; ideiglenes pótlás készítése.

Az implantátumok sikeressége 100%-os volt az alsó állcsontnál és 97,5%-os a felső esetén. A szerzők nem számoltak be protetikai komplikációkról vagy fokozott csontveszteségről a ferde implantátumok körül. Megállapították, hogy az azonnal terhelt, ferde implantátumok ugyanolyan sikeresek, mint az egyenesek. Az esztergált és a mintázott vázak közötti különbséget szintén vizsgálták. Paniz és mtsai. [6] a fémvázak pontosságát tekintve azt találták, hogy körhíd esetén a frontrégiónak megfelelően tízszer nagyobb az eltérés a mintázott, mint a CAD/CAM eljárással készített vázaknál. Christensen [7] is jóval előnyösebbnek gondolja a digitális tervezést és CAD/CAM esztergálást a hagyományos eljárásoknál. Az alábbi prospektív tanulmány célja, hogy klinikailag összehasonlítsa a két eljárást (implantátumokra készülő CAD/CAM és hibrid váz, kerámia vagy kompozit leplezéssel) teljesen fogatlan páciensek rehabilitációja esetén.

Anyagok és módszerek

A pácienseket 2011 január és 2015 február között kezelték egy fogászati központban. A pácienseket véletlenszerűen választották ki, a kritériumok a következőek voltak:

  • indikáció a teljes száj rehabilitációjára;
  • minimum 50 éves életkor;
  • megfelelő csontszélesség és magasság minimum 3,7 mm átmérőjű és legalább 8 mm hosszú implantátumok beültetéséhez;
  • megfelelő szájhigiéne;
  • hajlandóság arra, hogy aláírják a beleegyező nyilatkozatot.

A tanulmány kizárta azokat a pácienseket, akiknek:

  • általános egészségi állapota befolyásolta a kezelést;
  • kábítószerfüggők voltak;
  • mentális betegségben szenvedtek;
  • kemoterápiás kezelés alatt álltak;
  • erős dohányosok (több mint 20 szál cigaretta naponta).
2. c–d ábrák: Az azonnali ideigleneshez használt, a laboratóriumban előre elkészített pótlás az implantátumokra csavarozva.
2. c–d ábrák: Az azonnali ideigleneshez használt, a laboratóriumban előre elkészített pótlás az implantátumokra csavarozva.

 

Az összes páciens antibiotikus profilaxist kapott 5-7 napon keresztül. Szükség esetén nimezulidot (Aulin) írtak fel nekik. Szájhigiéniás tanácsadás is történt a műtét utáni időszakra vonatkozóan. CBCT és tanulmányi minták alapján tervezték meg a műtéteket és az implantátumok pozícióit. Ideiglenes pótlást készített a laboratórium, ami implantációs sablonként is szolgált. Az egylépéses sebészi protokollt követték, amihez hozzátartozott az azonnali ideiglenes pótlás készítése is. A crestális metszést teljes vastagságú, mukoperioszteális lebenyképzés követte. 10 teljes fogatlan páciens 58 implantátumot (TSV; Zimmer Biomet, Warsaw, IN, USA) kapott. Az implantátumok 3,7, 4,1 és 4,7 mm átmérőjűek, valamint 8, 10, 11,5 és 13 mm hosszúak voltak. A javasolt protokoll alapján a behelyezési nyomatéknak el kellett érnie a 20 Ncm-t.

Az implantátumok platformját csontszintbe pozicionálták. Az implantátumokat a csontkínálat szempontjából a legkedvezőbb helyre ültették be, némelyiket 40 fokos szögben. Az implantátumok stabilitását ultrahangos módszerrel (Osstell Mentor; Integration Diagnostics, Goteborg, Svédország) ellenőrizték ISQ méréssel a műtétet követően, majd a felépítményekkel.

Dr. Dimitar Filtchev (Bulgária)
Forrás: DP Hungary

DT 2017-4A teljes cikket a Dental Tribune 2017/4-es számában olvashatja el a képre kattintva.