Az SGS implantátumrendszerről

1533

Már 15 ezer évvel ezelőttről vannak bizonyítékaink a fogak beültetésére irányuló, próbálkozásokról (pl. a maja kultúrában). A mai modern implantológia alapelveinek és gyakorlati alapjainak lefektetése a svéd Brånemark nevéhez fűződik. 1952-ben ő és munkacsoportja először állati csontokon, majd emberben is egyre nagyobb sikerrel alkalmaztak titánból készült implantátumokat, és leírták az osszeointegráció fogalmát.

Az elmúlt 30 év alatt a fogbeültetésen alapuló fogpótlás a hajdani „ultima ratióból”, az utolsó, még megpróbálható megoldásból a protetikai terápia nélkülözhetetlen részévé vált. Ennek alapja az elmúlt évek tudományos ismereteinek összegyűjtése és rendszerezése, valamint az implantátumok biztonságos alkalmazásához szükséges eszközök és módszerek megteremtése. A XXI. században forgalmazott és alkalmazott implantátumok sikerességi rátája 90–95% között van. A formai, méretbeli, használatbeli és felületkezelési különbségek mellett az egyszerű, gyors felhasználhatóság, hosszú távú megbízhatóság és nem utolsósorban a kedvező ár határozzák meg az egyes implantátumok sikeres, széles körű hazai elterjedését. E felsorolt követelmények mindegyikének eleget tesz az SGS implantátum. Klinikai előnyei között feltétlen említést érdemel a magas primer stabilitás, könnyű sebészi behelyezés, az esetlegesen változtatható behelyezési irány, és a minden dentális implantátumtól elvárt egyik legfontosabb tulajdonság, a jó osszeointegráció.

 

 

Az SGS rendszert összehasonlítva több más rendszerrel, elmondhatjuk, hogy kisebb rendelői készlet tartását és használatát teszi lehetővé, a fogorvosnak lehetősége van eldönteni, hogy a három típusú, kicsi, közepes vagy nagy készlet közül melyikre van szüksége. Az SGS implantátumok fajtáinak sokfélesége miatt indikációs területe igen széles. Egyaránt jó eredménnyel lehet alkalmazni sorközi, egyfogas, akár beszűkült hely esetén – amelyre külön vékony, egyrészes implantátum áll rendelkezésre –, de fogatlan állcsontoknál is. Felső, moláris fogak hiányakor, ha a vertikális csontkínálat kicsi, kifogástalan primer stabilitása és speciális nyakkiformázása miatt, az ún. P7, extra rövid, 6 mm hosszúságú implantátumok jól használhatók anélkül hogy szinus elevációt kellene végeznünk, megrövidítve ezzel a beteg kezelési idejét.

Előnyös a használat szempontjából, hogy bár a színkóddal jelölt fúrók átmérője a behelyezendő implantátum vastagságának megfelelően különbözik, az ínyformázók és a későbbiekben a felépítmény elkészítéséhez használt valamennyi protetikai kellék vastagsága egyforma, meggyorsítva és leegyszerűsítve ezzel a pótlások elkészítését. Utoljára, de nem utolsósorban említendő az SGS implantátumok és a használatukhoz szükséges valamennyi eszköz rendkívül kedvező ára, amely a felsorolt jó fizikai tulajdonságai mellett a fogászati implantátumok gyorsan növekvő palettáján versenyképessé teszik azt.

Dr. Szontágh Eszter