A fogorvosi praxis védelmét, biztonságát, sikeres működését befolyásoló tényezők

529

Számos nemzetközi tanulmány szól arról, hogy ez világszerte tapasztalható, nemcsak Magyarországra igaz. Sokan úgy látják, sok tényező együttes érvényesülése miatt hazánkban talán még fokozottabban jelentkeznek egyes nehézségek. A jelenségek az orvosok, fogorvosok rossz közérzetéhez, jövőbe tekintve bizonytalansághoz, kiszámíthatatlansághoz, egyre több helyen megélhetési problémákhoz, a fogorvosi praxis sikerességének válságjeleihez vezettek. Ma a fogorvosoknak modern praxisokban, rendkívül összetett elvárásoknak és egyre nagyobb kihívásoknak kell megfelelniük. Folyamatosan lépést kell tartaniuk a szakma egyre gyorsuló megújulásával, a szédítő technikai fejlődéssel, mindennap egyre magasabb elvárásoknak megfelelve magas szintű teljesítményt kell nyújtani, és megpróbálni kielégíteni a társadalom, a fogászati cég, illetve a betegek gyakran aránytalan igényeit. Ma már sokszor a legkisebb hibának is súlyos következményei lehetnek, a fogorvosokkal szemben indított bírósági eljárások száma néhány év alatt megtöbbszöröződött. Ezen tényezők jelentős szerepet játszanak abban, hogy a fogorvosok érzelmi és szakmai elégedettsége igen gyakran hiányzik, elterjedt a kedvetlenség, csalódottság, frusztráltság. Egyesek a szakma vagy az ország elhagyását választják, nem vállalva a sokszor kilátástalannak tűnő feltételeket. Gyakran felmerül a kérdés, hogy az orvosoknak, fogorvosoknak milyen szerepük van vagy lehet a jelenlegi helyzet kialakulásában, aktív részesei, vagy csupán passzív elszenvedői-e a társadalomban és az egészségügyben lezajló, évtizedek óta tartó változásoknak. Kapocsi Erzsébet (2011) a „boldogtalan orvosok”-kal foglalkozó tanulmányában felteszi a költői kérdést: „… hogyan vált az egyik legszebb, legmegbecsültebb és legnélkülözhetetlenebb hivatásból boldogtalan orvosok gyülekezete…?”

Tíz orvosból kilenc elégedetlen

Hazánkban a nemzetközi helyzethez hasonlóan az orvosok elégedetlensége rendkívüli mértékben növekszik. Ádám és munkatársai 2009-ben megjelent közleménye szerint az orvosok 40%-ánál elégedetlenséget, 13%-ánál nagyfokú elégedetlenséget tapasztalt, a WEBbeteg és a Szinapszis Kft. 2011-ben közzétett felmérése szerint 10 orvosból kilenc úgy érzi, hogy nagyon nehéz orvosnak lenni Magyarországon. Mind az orvosi szakma megítélését, mind anyagi elismertségét rendkívül kedvezőtlennek tartották, jellemzőnek a testi-lelki kimerültséget, a stresszt. Ezt bizonyítja, hogy a magyar orvosok megbetegedései nemzetközi összehasonlításban is igen magasak (Győrffy és munkatársai, 2009). Világszerte jellemző az egészségügyi rendszerek gyors, nehezen kiszámítható átalakulása, évtizedek óta gyakorlatilag folyamatos az át- és újjászervezések miatti „átmeneti állapot”. A munkakörülmények, szakmai követelmények gyors változásai, az ideiglenesség érzése, az örökös jogi, pénzügyi, szervezeti, szabályozási változások erős nyomásként nehezednek az orvosokra. A pénzügyi, gazdasági helyzet okozta változások mind az állami, mind a magánfinanszírozású szektorban dolgozókat rendkívül érzékenyen érintik, gyakran szinte lehetetlen megtalálni az orvosilag indokolt és a gazdaságilag megvalósítható közötti egyensúlyt. Az egyre növekvő és az önvédelem érdekében nélkülözhetetlen bürokrácia, adminisztráció a megszokott, normális ütemben végzett gyógyítástól vesz el több időt. Rendkívül sérelmesnek tartják sokan, hogy az egyre szaporodó szakmai, módszertani, jogszabályi előírások az egyik oldalon ugyan a gyógyítás biztonságát szolgálják, de a másik oldalon szinte megszűnik a gyógyítás szabadsága, minden mozzanatot gépiesen kiszámítva, eredménybiztosítás mellett kell végrehajtani, különben komoly probléma származhat belőle. Az orvosnak egyre nehezebb egyszerre megfelelni a beteg, a biztosító és a rendelő érdekeinek úgy, hogy közben minden szakmai szabályt, utasítást betartson. Ügyvédi irodák specializálódtak fogászati esetekre, minden jogszabályt, szakmai körlevelet, szakfelügyelői utasítást naprakészen ismernek.

Az orvos-beteg, orvos-társadalom kapcsolat

A fogorvosi praxis biztonságos és kiszámítható működtetésének egyik legjelentősebb hátráltató tényezője a megváltozott orvos-beteg kapcsolat. Ez hordozza magában az egyik legjelentősebb veszélyforrást, a szinte állandó fenyegetettséget, nehezen kiszámíthatóvá téve a sikerességet. Elmúltak azok az idők, amikor az igazi orvos-beteg kapcsolat volt a szinte egyeduralkodó. Az orvos megfelelő presztízzsel rendelkezett, a beteg minden megnyilvánulását kritika nélkül elfogadta. Ma többnyire erről alig beszélhetünk, inkább egészségügyi szolgáltató és fogászati szolgáltatást megrendelő, illetve igénybe vevő áll szemben egymással. A mai kor pácienseinek jelentős része iskolázottabb, műveltebb, tájékozottabb, aktívan részt akarnak venni mind a tervezés, mind a gyógyítás folyamatában, mindenben dönteni akarnak, s igen magas szintű elvárásokkal érkeznek. Az internet segítségével naprakész információkkal rendelkeznek. A sokszor megfontolatlan, szenzációhajhász, agresszív fogászati reklámok pedig teljesen összezavarják az egyébként higgadt gondolkodású pácienst is. Az orvostól „mindenre kiterjedő” információkat, „teljes körű tájékoztatást” kér és vár el. A diagnózis, a terápia csak sikeres és tökéletes lehet, mert különben a vásárlónak azonnal kártérítési igénye jelentkezik.

Jól illeszkedik a képbe a fogászati turizmus számos jelensége, amikor a külföldi páciensek jegyzetfüzettel látogatják végig a határ menti rendelőket, keresve a legalacsonyabb árakat, hogy néhány nap alatt, minél olcsóbban készülhessen el a teljes fogászati munkájuk. A tudatos és a pénzéért olcsó, gyors, ám tökéletes megoldást elváró külföldi páciens a legkisebb elégedetlenség esetén gyakran megalázó magatartással képes „tönkretenni” a jó szándékú, de kompromisszumokra kényszerített magyar fogorvost a bíróság előtt. Érzékeny pontja az orvos-beteg kapcsolatnak az orvosi fizetés, díjazás, jövedelem kérdése. Az orvosi jövedelmek világszerte csökkenő tendenciát mutatnak, de Magyarországon még a környező országokhoz képest is meglehetősen rossz a helyzet. A hazai fogorvosi praxisokat napjaink gazdasági krízise különösen sújtja. Az emelkedő euróárfolyam és a betegek fizetőképességének limitáltsága mellett komoly gondot jelent egyes felelőtlen fogászati vállalkozások irreális árakon történő agresszív hirdetése a mindenáron történő betegszerzés érdekében. A tisztességesen, hagyományos keretek között dolgozó praxisok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Napjainkban tanúi lehetünk annak, hogy soha nem látott mértéket ölt az egészségügyi pálya elhagyása, a külföldi munkavállalás. A fogorvosok gyakorlatilag nem mennek nyugdíjba, hanem addig rendelnek, amíg csak bírják erővel. A világszerte tapasztalható gazdasági krízis keretei között a helyzet gyors javulására reálisan nem lehet számítani. A napi rutin, a sok nehézség, a romló körülmények ellenére a hivatás szeretete segíthet túljutni a nehézségeken.

„Nagyon nehéz orvosnak lenni magyarországon”

A WEBbeteg.hu és a Szinapszis Kft. felmérést (Webbeteg.hu, 2009) készített a magyar orvosok alacsony társadalmi megbecsültségének okait keresve. A 2009 februárjában online kérdőíves módszerrel készült felméréshez 561 orvos küldte vissza a kitöltött kérdőívet. A megkérdezettek 23%-a háziorvos, 77%-uk pedig szakorvos. A minta orvosi szakok szerinti eloszlása jól közelíti a teljes orvosi populáció orvosi szakok szerinti eloszlását. A Szinapszis Kft. 10 év alatt több mint százezer orvosinterjút készített. A vizsgálat szerint egy orvos hazánkban átlagosan napi 10 órát dolgozik, és havonta összesen 6 napot pihen. A fiatalok (40 év alattiak) esetén a havi szabadnapok száma összesen 5, míg az idősebb (60 év felettiek) esetén ez összesen 7 nap. A 2008-ban szabadsággal töltött napok száma háziorvosok esetében átlagosan 21, szakorvosok esetében pedig 26 nap, azaz a felmérésben részt vevők átlagosan 25 napot töltöttek éves szinten a munkán kívül, pihenéssel. A hosszú munkaidő és a relatíve kevés szabadidő mellett azért sok orvos próbál hosszabb-rövidebb időt szánni a kikapcsolódásra. A háziorvosok 92%-a, illetve a szakorvosok 87%-a nyilatkozott úgy, hogy van valamilyen kedvenc időtöltése, hobbija. A folyamatosan változó hivatali intézkedések, a gazdasági környezet negatív változásai az egyik oldalról, a betegek folyamatosan növekvő elvárásai a másik oldalról olyan helyzetet teremtettek, hogy nehéz mindennek megfelelni egyszerre. Az orvosi szakma megbecsülését, anyagi javadalmazását, a szakma megítélését tekintve 10 orvosból 9 úgy érzi, hogy „nagyon nehéz orvosnak lenni Magyarországon”. A szakmai helyzet megítélésére az 1–10 közötti skálán 6,3-at, az anyagi helyzetre 5-öt adtak átlagosan. A 40 év alattiak helyzetüket ennél rosszabbnak ítélik az átlagosnál kevesebb pihenés és a rosszabb anyagi körülmények miatt.

Minden esetleges hibát meg kell mondani a betegnek

A Semmelweis Egyetemen 2011. december 8-án rendezték meg a XVI. Betegbiztonsági Fórumot, amelyen bejelentették, hogy „betegbiztonsági koordinátorok” kezdik meg a munkát, akik a bekövetkezett nemkívánatos eseményeket követően (például műtét vagy beavatkozás elmaradása, szakmai hiba bekövetkezte stb.) iránymutatást adnak az egészségügyi szolgáltatónak, hogy mit kell tennie, mi történt a beteggel az ellátás során, mi volt a nemkívánatos esemény, melyek ennek a következményei (Weborvos.hu, 2011). A Betegbiztonsági Fórum ajánlása szerint elengedhetetlen a szakmai hibák, nemkívánatos események pontos dokumentálása és a beteggel történő részletes megbeszélése. A fogorvosi gyakorlatban igen sokszor bírósági eljárások kapcsán derül fény olyan szakmai hibákra, nemkívánatos eseményekre, amelyeket a fogorvos nem közölt a pácienssel, a páciens elégedetlensége esetén panaszait nem vette figyelembe, esetenként agresszív magatartással hárította el. Egy fiatal fogorvos a páciens részére 4 darab egyrészes implantátumot helyezett be az alsó fogatlan állcsont frontterületére. A beteg a műtét után folyamatosan jelezte fájdalmát, panaszait, szájfenékduzzanatát, ezeket a fogorvos folyamatosan elutasította azzal, hogy ezek az implantáció természetes velejárói. Egy hét múlva az ismét jelentkező pácienssel közölte: valószínűleg rákja van, attól is duzzadhat a szájfenék, úgyhogy ne zaklassa indokolatlan panaszaival. Pár nap múlva a páciensnek a lingválisan a corticalison áthatolt implantátumai következtében kialakult szájfenéki phlegmonosus folyamatát egyetemi klinika szájsebészeti osztályán kellett sürgősséggel, a hozzátartozók közbenjárása után megoldani. A GYEMSZI és a Semmelweis Egyetem szakértői eljárásrendet, ajánlásokat dolgoztak ki NEKED címen (Nem várt események kezelésére vonatkozó eljárásrend). Ez tartalmazza a nemkívánatos események listáját, a beteggel és a hozzátartozókkal folytatandó kommunikáció módját, azt, hogy miként lehet megakadályozni, külső kommunikációval elkerülni a média nemkívánatos hatásait. Az eseményt ki kell vizsgálni, majd a beteggel írásban kell közölni a tényeket, valamint a megoldásra tett lépéseket. Ezzel jelentős részben enyhíthető a probléma, ugyanakkor nagy eséllyel megelőzhető egy bírósági, kártérítési eljárás. A fogorvosi gyakorlat számára a gyakran előforduló nemkívánatos eseményekre (implantátum kiesése, hídpótlás meghibásodása, arcüreg megnyílása, gyulladásos folyamat stb.) az így írásban is dokumentált szituáció objektív bizonyíték, amely a fogorvosi praxis védelmét szolgálja:

1. A fogorvos időben felismerte a nemkívánatos eseményt.
2. A beteggel közölte, hogy bekövetkezett a probléma.
3. Elismerte, hogy a kezelés során hiba történt, probléma keletkezett.
4. Megkezdte a kár enyhítését, a probléma megoldását szolgáló teendőket.
5. Felhívta a beteg figyelmét arra, hogy a páciensnek mit kell tennie jó együttműködésben a probléma megoldása érdekében.

Ezzel a magatartási stratégiával, még ha a páciens kártérítési igénnyel jelentkezik is, sokkal jobb eséllyel valósítható meg a praxis jogi védelme, mintha a fogorvos nem közli a keletkezett problémát, igyekszik eltitkolni, vagy ha később kiderül, akkor áthárítja a beteg nem megfelelő magatartására. Magyarországon az orvosi, fogorvosi perek számának rendkívüli megnövekedése indokolttá teszi, hogy megfelelő figyelmet fordítsunk a betegbiztonságra. A szakma szereplőinek alapvető érdeke olyan szakmaspecifikus ajánlások kidolgozása, amelyek elősegítik a betegbiztonság javítását, a nem várt események csökkentését, egyben az orvost, fogorvost és a praxist fenyegető negatív következmények megelőzését. Az egészségügyi ellátórendszer minőségfejlesztésével kapcsolatos munkáinak keretében új betegbiztonsági program indult el Magyarországon NEVES BETEGBIZTONSÁGI PROGRAM cím alatt (NEVES = nem várt események). Céljai a következők:

1. Ellátási hibák, nem várt események előfordulásának csökkentése.
2. Betegbiztonságot támogató szervezeti kultúra terjesztése.
3. Az ellátási folyamat minőségének fejlesztése.
4. Elkötelezett, témában jártas szakemberek továbbképzése.
5. Széles körű szakmai és lakossági tájékoztatás.

Felhasznált irodalom

1. Ádám Sz., Győrffy Zs., László K.: A munkahelyi elégedetlenség magas prevalenciája orvosnők körében: a munkahelyi és családi szerepek közöt- ti konfliktus mint lehetséges rizikótényező. OH,
2009, 150 (31): 1451–7.
2. WEBBeteg: Napi tíz órát dolgozik és havi hat napot pihen a magyar orvos. (2009-03-25. Webbeteg.hu) http://www.webbeteg.hu/cikkek/ egeszseges/
3774/milyenorvosnak-lenni-magyarorszagon.
3. Győrffy Zs., Ádám Sz., Kopp M.: Morbiditás és háttér- tényezői a magyarországi orvosnők körében. LAM,
2009, 19 (06-07): 423–30.
4. Sándor J.: Ha hibáztunk , meg kell mondani a beteg- nek. (2011-12-12 06:50) www.weborvos.hu.
5. Zuger, A.: Dissatisfaction with medical practice. The
New England Journal of Medicine, 2004, 350: 69–75.
6. Kapocsi E.: Boldogtalan orvosok. A jelenség és ami mögötte van. LAM, 2011, 21(8–9): 584–588.
7. Kapocsi E.: Válság vagy megújulás. LAM, 2004,
14(1): 72–5.