A fogorvosi praxis védelmét, biztonságát, sikeres működését befolyásoló tényezők

374

Sokan úgy látják, sok tényező együttes érvényesülése miatt hazánkban talán még fokozottabban jelentkeznek egyes nehézségek. A jelenségek az orvosok, fogorvosok rossz közérzetéhez, jövőbe tekintve bizonytalansághoz, kiszámíthatatlansághoz, egyre több helyen megélhetési problémákhoz, a fogorvosi praxis sikerességének válságjeleihez vezettek.
Ma a fogorvosoknak modern praxisokban, rendkívül összetett elvárásoknak és egyre nagyobb kihívásoknak kell megfelelniük. Folyamatosan lépést kell tartaniuk a szakma egyre gyorsuló megújulásával, a szédítő technikai fejlődéssel, mindennap egyre magasabb elvárásoknak megfelelve magas szintű teljesítményt kell nyújtani, és megpróbálni kielégíteni a társadalom, a fogászati cég, illetve a betegek gyakran aránytalan igényeit. Ma már sokszor a legkisebb hibának is súlyos következményei lehetnek, a fogorvosokkal szemben indított bírósági eljárások száma néhány év alatt megtöbbszöröződött.
Ezen tényezők jelentős szerepet játszanak abban, hogy a fogorvosok érzelmi és szakmai elégedettsége igen gyakran hiányzik, elterjedt a kedvetlenség, csalódottság, frusztráltság. Egyesek a szakma vagy az ország elhagyását választják, nem vállalva a sokszor kilátástalannak tűnő feltételeket.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy az orvosoknak, fogorvosoknak milyen szerepük van vagy lehet a jelenlegi helyzet kialakulásában, aktív részesei, vagy csupán passzív elszenvedői-e a társadalomban és az egészségügyben lezajló, évtizedek óta tartó változásoknak. Kapocsi Erzsébet (2011) a „boldogtalan orvosok”-kal foglalkozó tanulmányában felteszi a költői kérdést: „… hogyan vált az egyik legszebb, legmegbecsültebb és legnélkülözhetetlenebb hivatásból boldogtalan orvosok gyülekezete…?”

Tíz orvosból kilenc elégedetlen

Hazánkban a nemzetközi helyzethez hasonlóan az orvosok elégedetlensége rendkívüli mértékben növekszik. Ádám és munkatársai 2009-ben megjelent közleménye szerint az orvosok 40%-ánál elégedetlenséget, 13%-ánál nagyfokú elégedetlenséget tapasztalt, a WEBbeteg és a Szinapszis Kft. 2011-ben közzétett felmérése szerint 10 orvosból kilenc úgy érzi, hogy nagyon nehéz orvosnak lenni Magyarországon. Mind az orvosi szakma megítélését, mind anyagi elismertségét rendkívül kedvezőtlennek tartották, jellemzőnek a testi-lelki kimerültséget, a stresszt. Ezt bizonyítja, hogy a magyar orvosok megbetegedései nemzetközi összehasonlításban is igen magasak (Győrffy és munkatársai, 2009).
Világszerte jellemző az egészségügyi rendszerek gyors, nehezen kiszámítható átalakulása, évtizedek óta gyakorlatilag folyamatos az át- és újjászervezések miatti „átmeneti állapot”. A munkakörülmények, szakmai követelmények gyors változásai, az ideiglenesség érzése, az örökös jogi, pénzügyi, szervezeti, szabályozási változások erős nyomásként nehezednek az orvosokra.
A pénzügyi, gazdasági helyzet okozta változások mind az állami, mind a magánfinanszírozású szektorban dolgozókat rendkívül érzékenyen érintik, gyakran szinte lehetetlen megtalálni az orvosilag indokolt és a gazdaságilag megvalósítható közötti egyensúlyt. Az egyre növekvő és az önvédelem érdekében nélkülözhetetlen bürokrácia, adminisztráció a megszokott, normális ütemben végzett gyógyítástól vesz el több időt. Rendkívül sérelmesnek tartják sokan, hogy az egyre szaporodó szakmai, módszertani, jogszabályi előírások az egyik oldalon ugyan a gyógyítás biztonságát szolgálják, de a másik oldalon szinte megszűnik a gyógyítás szabadsága, minden mozzanatot gépiesen kiszámítva, eredménybiztosítás mellett kell végrehajtani, különben komoly probléma származhat belőle.
Az orvosnak egyre nehezebb egyszerre megfelelni a beteg, a biztosító és a rendelő érdekeinek úgy, hogy közben minden szakmai szabályt, utasítást betartson. Ügyvédi irodák specializálódtak fogászati esetekre, minden jogszabályt, szakmai körlevelet, szakfelügyelői utasítást naprakészen ismernek.

Az orvos-beteg, orvos-társadalom kapcsolat

A fogorvosi praxis biztonságos és kiszámítható működtetésének egyik legjelentősebb hátráltató tényezője a megváltozott orvos-beteg kapcsolat. Ez hordozza magában az egyik legjelentősebb veszélyforrást, a szinte állandó fenyegetettséget, nehezen kiszámíthatóvá téve a sikerességet. Elmúltak azok az idők, amikor az igazi orvos-beteg kapcsolat volt a szinte egyeduralkodó. Az orvos megfelelő presztízzsel rendelkezett, a beteg minden megnyilvánulását kritika nélkül elfogadta. Ma többnyire erről alig beszélhetünk, inkább egészségügyi szolgáltató és fogászati szolgáltatást megrendelő, illetve igénybe vevő áll szemben egymással. A mai kor pácienseinek jelentős része iskolázottabb, műveltebb, tájékozottabb, aktívan részt akarnak venni mind a tervezés, mind a gyógyítás folyamatában, mindenben dönteni akarnak, s igen magas szintű elvárásokkal érkeznek. Az internet segítségével naprakész információkkal rendelkeznek. A sokszor megfontolatlan, szenzációhajhász, agresszív fogászati reklámok pedig teljesen összezavarják az egyébként higgadt gondolkodású pácienst is. Az orvostól „mindenre kiterjedő” információkat, „teljes körű tájékoztatást” kér és vár el. A diagnózis, a terápia csak sikeres és tökéletes lehet, mert különben a vásárlónak azonnal kártérítési igénye jelentkezik.

Jól illeszkedik a képbe a fogászati turizmus számos jelensége, amikor a külföldi páciensek jegyzetfüzettel látogatják végig a határ menti rendelőket, keresve a legalacsonyabb árakat, hogy néhány nap alatt, minél olcsóbban készülhessen el a teljes fogászati munkájuk. A tudatos és a pénzéért olcsó, gyors, ám tökéletes megoldást elváró külföldi páciens a legkisebb elégedetlenség esetén gyakran megalázó magatartással képes „tönkretenni” a jó szándékú, de kompromisszumokra kényszerített magyar fogorvost a bíróság előtt. Érzékeny pontja az orvos-beteg kapcsolatnak az orvosi fizetés, díjazás, jövedelem kérdése. Az orvosi jövedelmek világszerte csökkenő tendenciát mutatnak, de Magyarországon még a környező országokhoz képest is meglehetősen rossz a helyzet.
A hazai fogorvosi praxisokat napjaink gazdasági krízise különösen sújtja. Az emelkedő euróárfolyam és a betegek fizetőképességének limitáltsága mellett komoly gondot jelent egyes felelőtlen fogászati vállalkozások irreális árakon történő agresszív hirdetése a mindenáron történő betegszerzés érdekében. A tisztességesen, hagyományos keretek között dolgozó praxisok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.
Napjainkban tanúi lehetünk annak, hogy soha nem látott mértéket ölt az egészségügyi pálya elhagyása, a külföldi munkavállalás. A fogorvosok gyakorlatilag nem mennek nyugdíjba, hanem addig rendelnek, amíg csak bírják erővel. A világszerte tapasztalható gazdasági krízis keretei között a helyzet gyors javulására reálisan nem lehet számítani.
A napi rutin, a sok nehézség, a romló körülmények ellenére a hivatás szeretete segíthet túljutni a nehézségeken.

„Nagyon nehéz orvosnak lenni magyarországon”

A WEBbeteg.hu és a Szinapszis Kft. felmérést (Webbeteg.hu, 2009) készített a magyar orvosok alacsony társadalmi megbecsültségének okait keresve. A 2009 februárjában online kérdőíves módszerrel készült felméréshez 561 orvos küldte vissza a kitöltött kérdőívet. A megkérdezettek 23%-a háziorvos, 77%-uk pedig szakorvos. A minta orvosi szakok szerinti eloszlása jól közelíti a teljes orvosi populáció orvosi szakok szerinti eloszlását. A Szinapszis Kft. 10 év alatt több mint százezer orvosinterjút készített. A vizsgálat szerint egy orvos hazánkban átlagosan napi 10 órát dolgozik, és havonta összesen 6 napot pihen. A fiatalok (40 év alattiak) esetén a havi szabadnapok száma összesen 5, míg az idősebb (60 év felettiek) esetén ez összesen 7 nap. A 2008-ban szabadsággal töltött napok száma háziorvosok esetében átlagosan 21, szakorvosok esetében pedig 26 nap, azaz a felmérésben részt vevők átlagosan 25 napot töltöttek éves szinten a munkán kívül, pihenéssel.
A hosszú munkaidő és a relatíve kevés szabadidő mellett azért sok orvos próbál hosszabb-rövidebb időt szánni a kikapcsolódásra. A háziorvosok 92%-a, illetve a szakorvosok 87%-a nyilatkozott úgy, hogy van valamilyen kedvenc időtöltése, hobbija.
A folyamatosan változó hivatali intézkedések, a gazdasági környezet negatív változásai az egyik oldalról, a betegek folyamatosan növekvő elvárásai a másik oldalról olyan helyzetet teremtettek, hogy nehéz mindennek megfelelni egyszerre. Az orvosi szakma megbecsülését, anyagi javadalmazását, a szakma megítélését tekintve 10 orvosból 9 úgy érzi, hogy „nagyon nehéz orvosnak lenni Magyarországon”. A szakmai helyzet megítélésére az 1–10 közötti skálán 6,3-at, az anyagi helyzetre 5-öt adtak átlagosan. A 40 év alattiak helyzetüket ennél rosszabbnak ítélik az átlagosnál kevesebb pihenés és a rosszabb anyagi körülmények miatt.

Felhasznált irodalom

1. Ádám Sz., Győrffy Zs., László K.: A munkahelyi elégedetlenség magas prevalenciája orvosnők körében: a munkahelyi és családi szerepek közöt- ti konfliktus mint lehetséges rizikótényező. OH,

2009, 150 (31): 1451–7.

2. WEBBeteg: Napi tíz órát dolgozik és havi hat napot pihen a magyar orvos. (2009-03-25. Webbeteg.hu) http://www.webbeteg.hu/cikkek/ egeszseges/

3774/milyenorvosnak-lenni-magyarorszagon.

3. Győrffy Zs., Ádám Sz., Kopp M.: Morbiditás és háttér- tényezői a magyarországi orvosnők körében. LAM,

2009, 19 (06-07): 423–30.

4. Sándor J.: Ha hibáztunk , meg kell mondani a beteg- nek. (2011-12-12 06:50) www.weborvos.hu.

5. Zuger, A.: Dissatisfaction with medical practice. The

New England Journal of Medicine, 2004, 350: 69–75.

6. Kapocsi E.: Boldogtalan orvosok. A jelenség és ami mögötte van. LAM, 2011, 21(8–9): 584–588.

7. Kpocsi E.: Válság vagy megújulás. LAM, 2004,

14(1): 72–5.